A fényképező-masina legyőzte a nagy távolságokat s módot nyújt nekünk arra, hogy olyan jelenetekben is gyönyörködhessünk, a melyeknek meglátásáért egyébként ezer meg ezer mértföldes utakat kellene megjárnunk.

Ime, itt van előttünk ez a két érdekes kép; csak rájok kell pillantanunk és már Afrikában vagyunk. Látjuk, hogy egy afrikai faluban mi módon főzik az asszonyok az ebédet.

Az első képen egy afrikai néger nőt látunk, a mint kövön őröli a buzát, a melyből azután galuskát gyur. Nagy képünkön pedig már magát a főzést látjuk. Érdekes jelenet ez! A fekete bőrü asszonyok nagy fazekakban főzik a galuskát a kunyhójuk közelében. Nem kételkedünk benne, hogy a benszülötteknek nagyon izlik ez az eledel, mi azonban aligha kivánnók meg!

A benszülöttek a leveses ételt kedvelik s ezt erősen meg szokták borsozni. A bors a legkedvesebb füszerük és ebből nagy mennyiséget szórnak az ételükbe, mely ez által csípősebbé válik, mint a hortobágyi gulyások paprikása. A borsot kövön őrölik meg.

Afrikai utazók mesélik, hogy a benszülöttek főzte eledelt nem voltak képesek megenni s még a legerősebb gyomru, viharedzett matrózok is megbetegedtek tőle.

S csodálatos, az afrikai benszülöttek nem ismerik a gyomorbajt, a mely nálunk a legdivatosabb betegség. Olyan erős a gyomruk, mint a vadállatoké.

Egy utazó meséli, hogy egy afrikai benszülött, a kit lopás miatt számüzött a törzsfőnöke, az erdőben hónapokig füvekkel, gyökerekkel táplálkozott, sőt nyers hust is evett. Az afrikaiak tehát nem aggódnak a miatt, hogy tele marokkal szórják a levesükbe a borsot.