A budapesti nyugati pályaudvarnál posztoló rendőrnek föltünt egy ácsorgó gyermek, a kinek a nyakába czédula volt kötve, mire ez volt irva: Kovács Ilona. A kórházban nincs hely, csak pénzért, egy nyomorult gyereknek az utczára kell kerülnie, mert a kórházban nem lehet elhelyezni.

A rendőr a pityergő beteg gyermeket bekisérte a hatodik kerületi kapitányságra, a hol megállapították, hogy Kovács Józsefné, született Takács Anna negyvenöt éves zöldségárusnő hat éves kis leánya. Az anya tette ki gyermekét a czédulával végső kétségbeesésében, mert nem tudta kórházban elhelyezni.

Szmetana György rendőrfogalmazó nyomban berendelte Kovácsnét Jász-utcza 62. számu lakásáról. Az asszony beismerte, hogy ő küldte ki ilyen állapotban a gyermeket, a kit meg kellene operálni. Bejárta leányával a főváros valamennyi kórházát, de sehol se fogadták be.

Elpanaszolta baját Takács Eleknének, a Párkány-utczában lakó egyik ismerősének, a ki azt a tanácsot adta neki, tegye ki a gyermeket az utczára. A czédulát Takácsné írta egy kitépett irkalapra, Kovácsné pedig a nyakába akasztotta és elvezette leányát a nyugati pályaudvar felé, ott elhagyta, ő maga pedig a pályaudvar egyik oszlopához állva leste, mi történik a gyermekével.

Mikor látta, hogy a rendőr elvezeti leányát, nyugodtan indult hazafelé abban a biztos hitben, hogy szenvedő gyermeke mostmár kórházba kerül.

A további vallatás során elmondotta még, hogy hat gyermeke van, a kit mind neki kell eltartania. A férje esztergályos, de már több egy événél betegen fekszik a szekszárdi közkórházban.

Az asszonyt erre családi állás ellen való vétség czimén letartóztatták és bevitték a főkapitányságra, itt azonban szabadon bocsátották, az eljárást megszüntették ellene, a leánykát pedig elhelyezték a budai vöröskereszt-kórházban.