A szegedi Haverda-pör országszerte nagy érdeklődést keltett. A tárgyalás során az érdeklődés persze a bünpör hősei felé fordult, de bizony kijutott az érdeklődésből a rész a védőknek, bíráknak, ügyészeknek, elnököknek is.

Hanem az ítélet után szinte feledésbe merültek Haverda Mariska, Jánossi és Vojtha, a bünpör hősei, és előtérbe léptek az esküdtek, kiknek igazmondása felmentette a bünét önmaga is beismerő Jánossit és visszaadta szabadságát Haverda Mariskának meg Vojthának.

Míg az utóbbi kettőre nézve a „nem bünös” kimondása nem keltett váratlan izgalmat, a gyilkos Jánossi felmentése az egész európai sajtóban visszhangozott. A szegedi esküdtekről írtak a magyar lapokon kívül az angol, franczia, olasz lapok. Érthető is az érdeklődés a gyilkost felmentő esküdtek iránt, noha nem tettek semmi mást ők, mint lelkiismeretük szavára hallgattak, a mi az elnöki kitanítás szerint is esküdt polgári kötelességük.

Bemutatjuk a szegedi esküdtek arczképét, kiknek a sors, a véletlen egyszer a kezükbe adta, hogy egy világhírü bünpörben itéljenek élet és halál felett. Többnyire polgári sorsu emberek, jogász nem volt közöttük; így tehát, mikor ítéletet mondottak, nem igen fontolgatták a tételes törvényeket, hanem engedtek a tárgyaláson szerzett benyomásoknak.