Dtum
Login with Facebookk
1910 | Március

Greco

A Szépművészeti Muzeumnak spanyol termében egy jelentéktelen, sőt hamis páthosza miatt bántó kép s egy életerős realizmustól duzzadó Goya között; a képtárnak kevés látogatójától észrevetten s még ritkábban találva, megértőkre, lóg a gyűjtemény egy újabb szerzeménye: egy Greco-kép.


Egy-két év múlva, midőn a külföld lelkesedése lassan át fog csapni mi hozzánk is, sorsát nem fogja elkerülni: egyideig alighanem a képtárt látogató közönség érdeklődésének középpontjában fog állni, bármennyire távol áll is az élet realizmusától elvonatkoztatott művészete a nagyközönségnek naivul realista lelki világától.


A kép egy Mária Annunciatát, angyali üdvözletet ábrázol. A Madonna imazsámolyon térdepel, és ijedten, a világtól régen elfordult szemmel, átszellemült arczczal tekint hátra a mögötte megjelenő, felhőn lobogó angyalra, ki bal kezében liliomot tart, jobb kezével pedig az égre mutat.

 

A háttérben szürkéskékes felhők gomolyognak, középen meghasadnak s belőlük halvány czitromsárgás fény közepette galamb alakjában a Szentlélek száll elő. A kép jobb alsó Sarkában a kompoziczióban maradt ürt egy kosár s egy virágos váza töltik ki. Ez a kép, már szinezése miatt is, első pillanatra feltűnően elüt környezetétől.

 

A szürkés halványkék és fakó czitromsárga színből festett háttéren a Madonna ruhája halvány tompa violaszín, az angyal fehér szárnyán fekete vonalak ágaznak szét. A kép tónusa, daczára e nehezen egyeztethető szineknek, nyugodt, sordinált, teljes harmóniában egybeolvadó, mégis valamint képének tárgya: nem ebből a világból való.


E festmény nagy vonalak és szinhatások összetétele, részleteknél meg nem áll, nem örül az anyag, így például a bársony szépségének, nem keresi a test vonalainak bájosságát. Feláldozza a vonal páthoszának nem egy helyütt magát a valóságot is, ha úgy tetszik épen stilizáltnak is nevezhetjük, mert az élet formáitól elvonatkoztatott.

 

S az egész képre, annak minden részletét egybekapcsolva s egy nagy egységes impresszióba fűzve, ezüstösen fénylő vibráló levegő borul. Mentől tovább nézzük, annál inkább hat reánk, ámde annál jobban távolodik is el lelkünktől: különös halványsárga, szürkéskékes pathetikus álom e kép.


Festője Greco, ki mai nap Spanyol és Francziaország, de még inkább Németország művészeti érdeklődésének középpontjában áll, egy- két évtized előtt ismeretlen volt még a műtörténettel foglalkozók, s pár éve a kulturáért rajongó közönség előtt is, nevét csak legújabb keletű kézikönyvekben találhatjuk meg. Napjainkban a helyzet teljesen megváltozott.

 

Valamint a mult század elején felfedezték Rembrandtot s a közepén a praerafaelitákat, majd később Turnert, szintúgy fedették fel Grecót is, s ünneplik őt a felfedezés öröme keltette lelkesedéssel s annak túlzásaival is.

 

Greco, igazi nevén Domenico Theotocopuli a XVl. század közepe táján Kréta szigetén született. Fiatalon került Velenczébe, hol akkor Tizian és iskolája szabtak a festői izésnek irányt. Festőnk első képein az ecsetkezelésben szinpompás ábrázolásban Tizian, majd képei tárgyának megválasztásán s a tömegek elrendezésében Tintoretto hatása látható.

 

Rómába is eljutott, hol Michelangelo képeinek hatalmas taglejtésű páthosza, mely oly rokon volt a lelke mélyén akkor még csak szunnyadozó világfelfogással, mély határnál volt fejlődésére, a minek emléke a bécsi udvari képtárban őrzött képén felismerhető.


Festői egyénisége a maga hatalmas egyoldaluságában csak, ezután új hazájában Spanyolországban fejlett ki, hogy 1575 táján költözött. Toledóban telepedett le s itt élt fejedelmi módon 1614-ben bekövetkezett haláláig, s miként Leonardo da Vinci, nemcsak festő, hanem szobrász, építész, zenész iró is volt.


A renaissance életörömöt lehelő világfelfogását, művészetét e korban már egy mély, pathetikus, a túlvilági életre irányuló világfelfogás kezdi felváltani, egész Európán a földi élőt hiúságait megvető, nagy vallásos reakczió vonul át, a tűnőfélben levő kor naiv bájosságát már Michelangelo festészetében haragos fenség váltja fel.


A vallásos pathosnak legigazibb hazája ez időben épen Spanyolország volt, papi hierarchiával átszőtt életében, a vallásos rajongás külső kifejezésében legjellegzetesebb városa pedig épen Toledo, Greconak itt alkotott képei, melyek vagy vallásos tárgyú ábrázolások, mint a mi Greco képünk, vagy arczképek. bámulatosan adják vissza spanyol környezetének jellemét.

 


Arczképeiről hideg és mély aszketa szemek tekintenek reánk, végtelen komolysággal és nyugalommal róva meg minket világias könnyelműségünkért, vagy oly ijedtek e szemek, oly mélységesek, befelé tekintők, mint a mi képtárunk Greco képének szemei: melyek nem tudják félelem, borzadás nélkül elviselni a túlvilág véghetetlen rejtélyes mysteriumait.


Vallásos képein rendszerint nagy tömegek, szenvedélyesen az égre törő kuszált kompozicziók láthatók, melyeken mindenki az életet elhagyni, átszellemülni vágyik, alakjai mind megnyultak, nem földön járó emberek, kisérteties jelenségek, kiknek a földi élet csak siralomvölgye, tekintetük az égre van irányozva: a legnagyobb ellentétei a németalföldi zömök, a földhöz s rögéhez ragaszkodó életvidám alakjainak.


Mindez a korszerű művészetében s bármily nagy és jellemzetes is ő a páthosz kifejezésében, vagy jellemző arczképeiben, mint a Pradóban látható öreg ember képén avagy a hasonló tárgyú toledói képen, ez még nem magyarázhatja meg azt a nagy lelkesedét, azt a rajongást, melylyel Greco művészete iránt a művészet legmodernebb irányának apostolai viseltetnek, hiszen a multak kulturájának szemléletekor a korszerűért nem mint olyanért lelkesedünk, hanem azokért az elemeiért, a melyekben a saját magunk lelke vágyainak, törekvéseinek nyomát felismerni véljük.

 

A Grecóért való lelkesedés oka nem művészetének tárgyai körében, nem is lelkének pathetikus taglejtésében leli magyarázatát, hanem abban, hogy művészi meglátásának, nemkülönben festésének módja is igen közel állanak a modern festői törekvések eszményeihez: melyek nem vonalat, vonalkompozicziót, hanem levegőt, tónust, szint, szinkompozicziót, nem analytikus felsorolását a kép tárgyainak, mint az például a praeraefalitáknál látható, hanem synthetikus nagy impressziókat keresnek.


A Tizián iskolájában tanult széles ecsetkezelés évről-évre könnyedebbé, szélesebbé válik képein, a részletek eltünnek, már csak nagy vonalak, csak nagy színfoltok maradtak meg. A szinek, melyekből gyakran, épen mint a mi Grecoképünkön is, a legnehezebben összefoglalhatók vannak összehangolva, nem élnek képein önálló czélt, életet, szindus képei nem szinpompásak is.

 

Nem ragyogó szinharmóniát adnak, hanem egységes szinimpressziót: képeire fénytől áthatott csillogó levegő borul, melynek fátyola egy nagy benyomás szolgálatában állva felemészti a szinek önállóságát.


A fénynek, ennek a szineket összekötő és felemésztő fénynek a pathetikus tárgyakra még integráló hatása van: anyagiasságuktól még inkább megfosztott, még légiesebbé vált alakokat varázsol elénk.
Nézzük a mi pesti képünkön, melyről Greco öszszes képeinek nagy művészi tudású, bár ellenséges ismerője — Kozma Andor — helyesen jegyezte meg nekem, hogy egyike legtypikusabb képeinek.

 

Nézzük  a Madonna violaszinű ruháját, mint fakul el az teljesen a fényben, a fénytörő hajlásokon fehérré válván. Ez nekünk már oly természetes, de nem volt természetes és magától értetődő az ő korában; merész újítás volt akkor, midőn senki sem festett szinimpreszsziók után.


A szinimpressziók s rájuk boruló fátyolos levegőnek játékai uralkodnak Greco összes képein, Spanyolországban maradt nagy alkotásain, II. Fülöp álmán, Szent Mauriczius képén, Orgaz grófjának temetésén, még pedig azzal a különös színösszetétellel variálva, mely oly meglepő a Szépművészeti Múzeum képén is; a szürkéskék és czitromsárga szinek összhangjával.


A modern törekvések egy másik jelszava, hogy a zavaró részletek, melyek úgysem felelnek meg az emberi látás összefoglaló módjának, az egységes hatás miatt mellőzendők a festészetben, szintén érvényre jut az ő művészetében. Nézzük meg figyelmesen a Madonna palástját, mily kevés vonallal, ámde mégis a leglényegesebbekkel ábrázolja a meglepetés mozdulatát izgatott esése.


E törekvésekkel való összhang, másrészt a velük párosult hatalmas művészet tették egy csapásra hiressé Grecót. Ezekben rejlik a mindinkább fokozódó lelkesedés magyarázata. Mint mindenkor, midőn a kulturember új bálványokat emel érzelmeinek, döntögetni kezdi ugyanakkor a régiek szobrát, most is Greco nagyságának felismerése oly komoly s korunk izlésére oly nagy hatást gyakorló aesthetikust is, mint Maier Graefét Valezquez nagyságának megtámadására készteti.

 

Valezquez eléggé sohasem hangsulyozható nagyságán az, hogy Greco némely tekintetben megelőzte, sőt, egyes vonatkozásokban meghaladta őt, nem fog sokat változtatni, viszont nem oszthatjuk azt a nézetet sem, mely Greco rajongó tiszteletében kényelemszeretetből csak eltévelyedést lát: valamint az összes nagy művészeti felfedezéseknek, úgy ennek is. habár túlzásaitól megfosztva, lecsiszolódva is, meglesz az a maradandó érdeme, hogy a múlt egyik legnagyobb festőjének műveivel gazdagabbá tette a kultura lelkét.
Farkas Zoltán.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Hullarablással is vádolják Berend Béla főrabbit Hullarablással is vádolják Berend Béla főrabbit
A Kis Ujság beszámolt arról, hogy a Népbíróság Gálfalvy-tanácsa...
A világ legmagasabb háza A világ legmagasabb háza
Az amerikai „felhőkarczolók” már eddig is általános...
Szabadon választott gyakorlatok gyüjteménye Szabadon választott gyakorlatok gyüjteménye
A Sport-Világ a tornász versenyzők részére néhány lapszámon át szab....
A Temes vízrebocsátása A Temes vízrebocsátása
Eddig négy pánczélos hadihajónk volt a Dunán, a melyek száma most...
Tenisz: Magyarország – Norvégia 3:2 Tenisz: Magyarország – Norvégia 3:2
A margitszigeti díszpályán vasárnap délután játszották le a...
Ribbentrop rádióbeszéde Ribbentrop rádióbeszéde
Ribbentrop birodalmi külügyminiszter szombaton, a német-olasz-japán...
Új magasságmérő Új magasságmérő
Egy huszonhatesztendős osztrák feltaláló magasságmérő készüléke, mely...
Úri muri -  Móricz Zsigmond magyar játéka a Vígszínházban Úri muri - Móricz Zsigmond magyar játéka a Vígszínházban
Az Úri muri-ra és írójára végtelenül jellemző, hogy Szakhmáry Zoltán,...
Fogoly munkások a Hortobágyon Fogoly munkások a Hortobágyon
Az ország határán elfogott idegenek, a kiknek a háború végéig...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98