Gróf Serényi Béla fölmívelésügyi miniszter fölhivást intézett valamennyi felekezet püspökéhez, a mely a többi között azt mondja:

A törvényhozásnak és a kormánynak mezőgazdaságunk fejlesztésére irányuló minden munkája meddő marad, ha a földmívelő nép közönyös nembánomsággal nézi ezt a munkát s maga minden helyes irányu haladástól elzárkózva, a régi gazdasági szokások és előitéletek között él.

Kétségtelen, hogy a legutóbbi években e tekintetben némi haladást észlelhettünk, de ez a haladás általában korántsem áll arányban azoknak az országoknak gazdasági emelkedésével, a melyekkel nekünk versenyt állanunk kell.

Minthogy gazdasági kulturánk nivójának lényeges fokozása nélkül lehetetlen ebben a versenyben sikert remélnünk, nézetem szerint gazdasági fejlődésünk és megerősödésünk előfeltételeinek megteremtésében közrehatni nemcsak a gazdasági izgatás orgánumainak föladata, hanem föladata mindenkinek, a kinek a munkában részt venni bármiféle módon alkalma lehet.

A földmívelő néppel való közvetlen érintkezés útján különösen alkalma lehet e nemes munkára a lelkész és tanító uraknak, a kiknek buzgó működése a most serdülő nemzedék helyes irányu vezetését is biztosíthatja.

Ha a lelkész és tanító szorosabb értelemben vett hivatalbeli teendőiken felül az állattenyésztés, legelőrendezés, talajmívelés, baromfitenyésztés, méhészet, gazdasági háziipar stb. dolgaival is törődnének, ha a serdülő ifjuságot a mezőgazdaság iránt való érdeklődésre serkentik, e munka megbecsülésére és szeretetére oktatják, olyan szolgálatot tesznek az országnak, mely a legteljesebb elismerésre és hálára méltó.

Egyben utasította a miniszter a tárczájához tartozó valamennyi hatóságot, hivatalt és közeget, hogy minden olyan esetben, a mikor a lelkészek, tanítók útbaigazítást kérnek, a közügyben önzetlenül fáradozó önkéntes munkatársakat megbecsülve, mindig a legnagyobb készséggel járjanak kezükre.