A szoczialisták Budapesten tartott országos kongresszusokon kimondották, hogy az általános egyenlő titkos választói jog kivívására erejüket és szövetségüket a függetlenségi és negyvennyolczas Justh-pártnak fölajánlják, mert ez a párt az, a mely a választási reform kérdésében a legradikálisabb álláspontra helyezkedett.

A munkapártban, tudjuk, két áramlat mutatkozik a reform kérdésében. Vannak, a kik minden föntartás és korlátozás nélkül a választói jog teljes kiterjesztését kívánják, de nagyobbnak látszik az a sereg, a mely Tisza Istvánnal az élén a reformot csak a magyarság érdekének, vezető és uralkodó szerepének teljes biztosításával kívánja megalkotni. A választói jogot tehát csak addig hajlandó kiterjeszteni, a meddig a nemzet történelmi érdekeinek határait nem érinti és nem ostromolja. Láthatólag e fölfogás felé hajlik a Kossuth-párt is, úgyszintén a néppártnak egy része, míg e párt más része szintén a kérdésnek legradikálisabb megoldását követeli.

Nem minden furcsaság nélkül való ebben a szövetkezésben az sem, hogy egy erősen nemzeti párt köt szövetséget, olyan párttal, a mely magát nemzetközinek nevezi és nemzeti eszményeket elismerni nem hajlandó. Lehet-é szövetkezés pártok között, a melyeket az erkölcsi fölfogásnak ilyen széles és mély szakadéka választ el egymástól?