A mandzsuriai pestisről nap-nap után veszedelmesnél veszedelmesebb hireket kapunk. Borzadálylyal gondolunk a szerencsétlen mandzsuriai lakókra, a hol a botrányosan elmaradt közigazgatás, a rettentően kezdetleges közegészség szörnyű arányokban bosszulja meg magát.

Európai területen már hosszabb idő óta nem volt pestis és ha volt is, távolról sem pusztitott ugy, mint a jelenlegi mandzsuriai pestis, a mely a tüdőpestis formájában a betegeknek több mint kilenczven százalékát öli meg.

A pestisvész különben mindig veszedelmes és borzadályt kelő volt. A ki csak egy-két órával előbb irtzattal látta valamely pestisbeteg rettentő kínlódását, nehány óra múlva maga is betegen esett össze. Faluk, városok pusztultak ki, ugy hogy még hirmondó sem maradt.

A szörnyű kórság természetesen kiváltja az emberekből a legrejtettebb ösztönöket, nemes és vad tulajdonságokat. Míg pl. a mandzsuriaiak pestisben elhalt társaik ingóságait lopják, hurczolják el és minden közegészségi rendelkezésel szembeszállanak, addig olyan vidékeken, a hol pl. oroszok laknak, a nép a hit védőszárnyai alá igyekszik menekülni és a haragvó Mindenhatót megengesztelni.

A pestis alkalmából különben Hirschl A. neves festőnek „A pestis” czimü óriási nagy festményének hü másolatát mutatjuk be, a melynek motivumai, a megfestett jelenetei megrázzák a szemlélő lelkét.