Egyéniség, - individualitás – korunk e jelszava, érthetetlen fogalom mindazoknak, kiknek lényéből hiányzik az egyéniség s kik éppen ezért erővel meg akarják azt teremteni!

Valóságos mániává vált a különleges, feltünő öltözködés, de nagyon sokan elfelejtik, hogy csak az térhet le a sablon ösvényéről és haladhat saját utján, kinek izlése határozott és biztos s ki pontosan és szakértelemmel tudja választani és megkülönböztetni az árnyalatot és vonalat. E mellett ehhez egy jó adag becsületesség, önismeret is kivánatos és szigoru kritika önmagunkkal szemben.

Sokan a különleges öltözködésnek, az egyéniség hajhászásnak áldozatul esnek s énjüktől teljesen elütő öltözékükkel könnyen nevetségesekké válnak. Ugyanez áll a haj elrendezésére nézve is, mert hiszen a jól megválasztott frizura, a bájos egyszerüséggel elrendezett haj mérvadó az összbenyomásra nézve. E tekintetben ne kövessük vakon a divatot, válasszunk jól, mert ahány arcz, annyiféle hajviselet az igazi.

Nem mindenki dicsekedhetik Lorelei-hajjal, nem mindenkinek adattak gyémántfényű, kékbejátszó hollófürtök; gyakran meg éppen ott, s hol gyönyörü a szin, kevés a haj, mely megadja a kívánt keretet. A hajviselet természetesen szoros összefüggésben van a ruhák divatjával s éppen ebből következik, hogy a divatos frizurák lehető természetességre törekszenek. Az utóbbi évek clou-ja, a drótállványon nyugvó turbán, letünt; a mereven odatüzött fürtök is helyet engedtek az ondulált, hullámos fürtöknek. Ha még oly müvészies a frizura, meg kell óvnia a természetesség és keresetlenség látszatát.

A szük, testhez simuló ruhákhoz ugyancsak rosszul illenék a nagyra fésült fej s éppen ezért szemelte ki az ügyes párisi asszony az elválasztott hajviseletet, mely számtalan variáczióban készülhet, s ugyszólván minden arczhoz idomítható. A simán elrendezett, elválasztott haj, laza csomóval mélyen a nyakban, szabályos arczot kiván, mig a hullámos, széles, enyhiti az arczvonal élességét.

Hatásosak a hajban az ezüst- és aranypántok, kővel vagy anélkül. Biedermeier-csigák a fülön, koronával a fej tetején, feltétlenül az ifjusághoz ragaszkodnak. A szilfid alaku nőknek mesésen állnak a csüngő, hosszu fürtök. Oly frizura utánzása, mely nem felel meg az arcznak, egyéniségnek és toilettenek, mindig megboszulja magát.

Lehetetlen, rossz szokás bálba, társaságba vagy fényképészhez ki nem próbált, idegenszerű s legtöbb esetben meg nem felelő frizurát választani, éppen oly izléstelen nappal a nyakba csüngő hosszu fürt, mely határozottan nagy toilettet kiván. A ki megtalálta az arczához illő hajviseletet, néhány ügyes fogással ünnepélyessé varázsolhatja fejét, a nélkül, hogy tarka szalaggal vagy olcsó virággal ékesedjék, mi tönkre teszi az egyéniségének még leghalványabb nyomát is.

Nincs kedvesebb, nincs bájosabb az egyszerü hullámos hajnál, a lenge, ápolt fonatnál, melynek észbóditó hatását már az ó-kor költői is megénekelték. De ha már kell disz a hajba, ha alkalom, környezet és toilette megköveteli a pompát, az ékességet a nő legszebb ékessége, az illatos hajfürtökbe, akkor legyen az a disz igaz, jól megválasztott, szóljon belőle is, mint minden ruhadarabból a nő egyénisége és bája!

A mesterkélt fej, a kipárnázott sablonos frizura tönkreteszi az összhangot és lerontja a hatást. Különösen a fiatal leányka hajviselete legyen egyszerü. Hagyjuk meg a haj természetes hullámzását, fésüljük a fejet könnyedén, lengén és lazán, s óvakodjunk minden más mesterkéltségtől; egy ügyesen elhelyezett friss virágszál, egy sikkesen feltüzött szalagcsokor éppen elegendő arra, hogy az ifjuság bájával párosulva, ünnepélyessé és befejezetté tegyék a megjelenést.