Irta: Dr. Yamané.

Hozzávetőleg negyven évre becsülendő azon idő, ami alatt Japánban a torna nagyobb mértékben kifejlődött s amelynek nivója ma már valósággal csodálatos, nemcsak a japán nemzeti, hanem az európai racionális irányzatok tekintetében is.

A japán nemzeti játékok nagyon hasonlatosak az európaiakhoz. Már több mint harminc év óta a katonáink belátták, hogy ügyességük fejlesztéséhez legalkalmasabb az, ha fegyvereikkel gyakorlatokat végeznek; napjainkban a fegyvergyakorlatok, illetve fegyverforgatások valóságos sporttá fejlődtek ki. Parasztjaink inkább szórakoztató játékot üznek üres idejükben, ennek azonban nem a testnevelés a célja.

A népszerű football és birkózás nálunk régóta mindig nagy szeretetben részesültek; az evezés, többé-kevésbbé nehezebb gyakorlatokkal összekötött lovaglás, uszás, célbalövés, kötélhuzás mindegyik olyan sportág, amit Japánban nagyon, de nagyon régen ismernek és kultiválnak.

A leányoknak és fiuknak sokféle nemzeti jellegü játékuk van, s azok között a legsportszerübbek a bugócsiga, labda, papirlepke, tánc, kötél, futó állatok kergetése. Ezek között meg kell még említenem a fa vagy vasbotoknak a hajitását is, ami Japánban szintén sportszerüen műveltetik.

Nem is oly régóta a katonai szolgálat Japánban mindenki részére kötelező. A törvény előtti egyenlőség kimondása a népben megrendítette az apathiát és ettől kezdve a sport óriási lépésekben haladt előre.

A Tai-Ykurai hatalmas sportegyesület 1870-ben alakult meg s bámulatos lendületet adott a fizikai nevelésnek.
Ennek kezdeményezésére a tornát minden iskolában kötelezővé tették, ahol azt hetenként több órában tanitják olyan tantárgyként, mint a többit, A felsőbb iskoláinkban a tornával kapcsolatban a katonai gyakorlatok és célbalövés is kötelező.

A Tai-Ykurai-nak jelenleg 2800 tagja van s maga ezen egyesület több tornacsarnokot és több uszodát létesítet s ezen törekvéseit Tókión kivül a vidékre is kiterjeszti, sőt egy igen tekintélyes és tartalmas sportujságot is ad ki, ahol sportirodalmi és tudományos jellegü cikkek jelennek meg.

Tornaegyesületek igen nagy számban alakultak:ezek közül az egyik, Butokukui, 300,000 (mond háromszázezer) tagot számlál. Hogy a horribilis nagyszámu tornászok részére művezetők álljanak rendelkezésre, e célból a hatóságok arra nyertek kormányhatósági engedélyt, hogy időnként a tornatanítók képzéséről gondoskodhassék, mert azelőtt csakis rendes tanár taníthatta a tornát.

Japánban a sportegyesületeknek nemcsak a testnevelés a céljuk, hanem emellett a nyilt hazaszeretetre és a jó erkölcsökre is tanitanak. A törvényhozásnak mind a két háza, a sportegyesületek mindegyikének igen tekintélyes állami anyagi támogatást biztosított, megjegyzem, hogy ezen támogatás kimondásánál mint a két törvényhozó testületünk egyhangulag hozta meg határozatát. Az agyagi támogatás helyes és hasznos felhasználását az állam tisztviselői és az ezekhez csatlakozó notabilitások ellenőrzik; a leányiskoláinkban az ellenőrzést e célra kijelölt hölgyeink végzik.

Van még egy olyan törvényünk is, amely határozottan megtiltja a husz éven aluliaknak a dohányzást. Ennek helyességét nem szükséges méltatnom.

Maga a császárunk is melegen érdeklődik a sportok iránt s igen gyakran támogatja is azokat. Egyesületeink arra is törekednek, hogy az intellektuális életünkben a megélhetésért való küzdelmünk idejét kevesbítse azzal a kimondott céllal, hogy a fáradt léleknek nyugalom, a testnek pedig hasznos és üdvös gyakorlatok biztosíttassanak; mert manapság nálunk Japánból jól tudjuk azt, hogy a szenvedélyek, kicsapongások, a roszra való hajlandóságok azonnal megszünnek, mihelyt a nép rájön arra, hogy a családok és gyermekek jóléte és boldogsága nemcsak a világi örömökben rejlik, hanem főleg a testnevelésben és a test fejlesztésében.

(Bravó!! Jó lenne e szent konkluziót, melyet Japánból küldenek világgá, nemcsak megszivlelni, hanem nálunk is teljes lélekkel hirdetni! A szerk)