Egész érdekes, de valami detektivregényből kiszedett kacsával örvendeztettek meg nemrég a lapok. A rendőrség - irták - a nagy tüntetések után szorgalmas mozilátogató lett. Nem mintha a nagy munka után egy kis szórakozás után vágyott volna. Ellenkezőleg a moziban is dolgozott.

Detektivek, rendőrtisztviselők kiváncsin nézegették a pergő képeket: rajtuk a tüntetőket s jól megjegyezték az arcokat. Ha pedig hozzá még nem éppen barátságos magatartásu ismerősöket fedeztek fel, nyomban felkeresték őket s némi eszmecserére beállitották őket a főkapitánysághoz, honnan nem mindig könnyü a szabadulás.

Szóval a mozi beállt szintén detektivnek, vagy ha ugy tetszik legfőbb letagadhatatlan bizonyitékot szolgáltató corpus delictinek.

Hát ez igen szép, csakhogy tulságosan fantasztikus s éppen azért, bármilyen tetszetős, az a hibája, hogy nem igaz. A mozit még nem tette meg se a budapesti, se más rendőrség detektivnek, legfeljebb mint önkénytelen detektív dilettánskodhatott.

Egy vig szalmaözvegygyel például megesett, hogy vidám kalandozását a szerelem terén leleplezte a - mozi. Ő nagysága határozottan féltékeny volt a csapodár hajlamu férjre, mindazonáltal a nyári üdülést nem tagadta meg magától. A férj ilyenkor aztán lehetőleg kárpótolta magát a hosszu hüségért. A jegygyürüvel a mellény zsebben fesztelenül udvarolgatott jobbra-balra s legfeljebb csak arra vigyázott, hogy mindennap postára tegye panaszos-áradozó sorait, melyek oly elviselhetetlennek tüntették fel ezt az unalmas életet - ő nagysága nélkül. Már ilyen a szalmaözvegyi módi.

Szeptemberben végre hazatért az asszonyka. Másnap már moziba mentek, a hol egy kinemasketch volt müsoron. Berregett a gép....javában kergették Budapest utczáin a moziprimadonnát, mikor egyszerre csak indulatosan felszökött az asszonyka s esernyőjével rávágva a férjre, haragosan sziszegte:
- Te gazember ... !
Nemsokára eltűntek. Mi történt? A vágtató utczai jelenetek között az indiszkrét moziapparatus lekapta a férj urat is, a ki egy feltünő elegáncziával öltözött hölgygyel sétált karonfogva. Az a színházi kardalosnőcske volt, a kire a féltékeny s épp azért figyelmes asszonyka ugyis már rég gyanakodott. A továbbiakról hallgat a krónika.

Önkénytelen magándetektivkedésével lám igy árthatja magát bele néha a mozi az élet folyásába.
De hogy hivatásos detektivszolgálatot végezzen, arra aligha kerül a sor.

Ez azonban nem jelenti, hogy a mozi nem tehet némelykor tényleg kitünő szolgálatokat a rendőrségnek. Ellenkezőleg. Párisban már eléggé foglalták le a mozgóképeket a rendőrség számára, még pedig kitünő sikerrel. Például legutóbb az automobilapacsok üldözésénél.

A hires automobilrablók fényképeit egyes képek között szünetben minden mozgószinház heteken át mutatta be a közönségnek, ugy hogy mindenki kénytelen-kelletlen megismerkedett a kellemetlen legények külső ábrázatával. Az is volt a rendőrség kimondott czélja. Mert tessék elhinni, a rendőrségnek nagyon sok sikere maradna el, ha a nagyközönség is nem rendőrösködnék. Kivált ha rejtőző, vagy menekülő bünösöket kell üldözni. Azokat nem egyszer csak is a közönség fogja el. Innen kapunk értesitést, onnan hirt... itt látták, ott ismerték fel. A jó rendőrségnek csak pontosan be kell állitania, sőt akárhányszor éppen csak lefogni a delikvenst.

Egészen bizonyos, hogy nagy bünügyek rejtőző hőseit a budapesti és vidéki mozik is következetesen be fogják mutatni. És párisi mintára a képeslapok módjára ők is felcsapnak nemsokára ilyenformán gonosztevőkergetőknek.
A mozira tehát ezen a téren még fontos misszió vár.