Woolwich Arsenál – FTC 2:1 (1:1) – Üllői-ut, Biró: Hercog Ede 18.000 néző. –

A Woolwich Arsenal hirnevéhez méltóan szerepelt s egy csapásra rehabilitálta az utóbbi időben Budapesten némiképpen diszkreditált angol footballsportot. Tipikus professzionista csapat a javából: a játékosok labdatechnikája, fejjátéka, labdáramenése, helyezkedése és lövőképessége a mesterségbeli tökéletességet mutatta.

Az összjátékuk is elsőrangu volt, de otthon valószinüleg még kompaktabb, és egymást még jobban megértő az összmunkájuk, mert az angol professzionista csapatok a kontinentális turájuk arra is felszokták használni, hogy ujonnan szerződtetett játékosaikat kipróbálják s különböző összeállításokkal nagyobb koczkázat nélkül kisérletezzenek.

Az angolok – két back kivételével, a kik otthon valószinüleg csak "tartalékot játszanak" – mind jól megfelelnek a feladatuknak, és talán mégis a hirtelen szőke hajával is feltünő Grant jobbhalf, Thompson centerhalf, Grenaway és Winshop szélső csatárok válnak ki legjobban az együttesből. A match elején az angolok fölényes támadása sulyos vereség árnyékát vetette előre. Később azonban a zöld-fehérek felszabadulva az elfogódottság érzése alul nagy erővel feküdtek bele a játékba, szépen dolgoztak, sokat támadtak és végül is tiszteletreméltó eredményt értek el, a mi annál is inkább elismerésre méltó, mert a beteg Pataky nem játszott, és Weisz is fájós lábbal tehetetlenkedett.

A játék képét hűen ábrázoló 2:1-es eredmény különösen a Rumbold-Payer backpár nagyklasszisu védelmének és Fritz szerencsével párosult jó munkájának az érdeme. A halfsorból csak Blum, a csatársorból csak Koródy és Schlosser tudott boldogulni. Schlosser azonban néhány gyönyörü lövést leszámítva – mint negyedik fedezetjátékos inkább a védelmet, mit a támadást segítette elő.