Váratlanul olyan nagy bányászsztrájk tört ki Angliában, a minőre a történelem egyhamar nem tud példát felmutatni. Az elégedetlen munkások heteken keresztül fenyegetőztek, hogy sztrájkba lépnek, ha a bérminimumot meg nem kapják.

Soká tartott a tárgyalás, de eredménytelenül, mire közel egy millió munkás abbahagyta a munkát és csatlakoztak olyanok is, a kik a bányászok mozgalmának támogatása végett léptek sztrájkba.

Egész Angliában megbénult a forgalom, ipar, kereskedelem, küszöbön az inség és nyomor, hacsak az utolsó perczekben, a mint remélhető, meg nem kötik a munkások és munkaadók a békét. A kormány minden lehetőt elkövet, hogy a makacs ellenfeleket békés megegyezésre birja, mert érzi az óriási felelősséget, a mely a felmerült esetekből kifolyólag ráháramlik. A bányamunkások, a mint hirlik, körülbelül négy hétig kibirják a sztrájkot, mert az ellenállási, ugynevezett sztrájk-pénztárban ennyi időre van pénze és a külföldi bányászszervezetek is nagy összegü pénzeket bocsátottak rendelkezésre. Mihelyt azonban kiürül az ellenállási pénztár, olyan borzasztó inség és nyomor léphet fel, a minőre nem tud példát mutatni a történelem.

A legujabb kor sztrájkjait ugyanis rendesen az jellemzi, hogy a közgazdasági és mindennapi élet kölcsönhatásai folytán nemcsak a sztrájkolók saját ügye a sztrájk, hanem megérzi azt minden iparos, kereskedő, hivatalnok és bármilyen foglalkozásu egyén. Az angolországi bányász-sztrájk pedig óriási méreteinél fogva, közvetlen kihatással lesz az európai ipari és kereskedelmi forgalom is.

Az események azt igazolják,hogy a bányászsztrájk nálunk is érezteti a hatását és pedig elég sulyosan, mert a sztrájk hatását elsősorban haditengerészetünk érzi meg. Az osztrák-magyar flotta ugyanis az angol bányákból fedezte szénszükségletét, hadihajóink kazánjai és pedig szinte kizárólag az elsőminőségü angol szénre vannak épitve és berendezve.