Az emberi erő küzdelme a tovahaladásért szárazon és vizen nem merült ki azzal, hogy megalkotta a víz szinén uszó hajókat, s tud olyan gépeket is előállitani, a melylyel ma már sin nélkül is futhat a földön. A földet övező három alkotórész a föld maga, a víz és a levegő egyformán mutat élő teremtményeket, a melyek ezekben tova tudnak haladni, közlekedni tudnak.

A hal a víz alatt, a gyorslábu állatok a földön, a madarak a levegőben tudnak nagy sebességgel közlekedni, sőt van madár, a mely a földön is gyorsabban fut, mint az ember s még hozzá repülni is tud, s ha tekintetbe vesszük, hogy akárhány élő teremtmény van, a mely földön vizen és levegőben is egyformán tud haladni, megérthetjük a teremtés koronájának, a legtökéletesebb lénynek, az embernek azt a törtetését, hogy a vizet, a földet és a levegőt is meg akarja hóditani a közlekedése számára.

A víz alatt az emberi szervezet alig egy-két perczig tud megmaradni, levegőbe emelkedni azonban a természetadta végtagokkal nem tud. A legrégibb irásaink és emlékeink bizonyitják, hogy ugy a levegőbe való emelkedés, valamint a vizalatti élés és haladás akár valóság, akár mese vagy a csoda formájában már az ókor gondolkodó embereit is foglalkoztatta. Más mint mese Ikaroszról, a repülő emberről, vagy az ókor víz alatt élő emberi csodáiról nem maradt.

A gépi technika ismerete azonban már megteremtette hiteles maradványát egy némely olyan alkotásnak is, a melynek végleges megoldása még mindig a jövő zenéje. Igy a tenger alatt járó hajó eszméje már 1829-ben alkotásra birta Beaudoiu franczia mérnököt. Épitett egy hajót, melyet Delfin-nek nevezett el s ezt Andelisben hivatalos személyek előtt kipróbálta. A hajójával elsülyedt tizennyolcz lábnyira a víz alá s a nélkül, hogy a külvilággal bármiképpen is összeköttetésben lett volna, egy óránál tovább maradt a víz alatt. Megállapitott jelre azonnal a felszinre jött s ugy ő, mint emberei teljesen épek és szárazok voltak. Ennek a históriai ténynek tudatában irhatta meg a nagy elméjü Verne Gyula az ő fantasztikus regényét, a melyben egy tenger alatti utazást ir le olyan hajóval, a milyet még ma sem tudott az emberi elme tökéletesen megalkotni, de a melynek megvalositása most már csak rövid évek kérdése.

A nagy hatalmak tengeri haderejük legfontosabb kiegészitő részének tartják a tenger alatt járó hajókat s lázas sietséggel akarják egymással versenyezve megoldani a tökéletes és veszélynélküli víz alatti hajótipust. A francziák járnak elöl ezen a téren messze minden más nemzettől. Az ő tengeralatti hajóik a legtökéletesebbek s mivel náluk a haladás csaknem ugrásszerü, a mindig ujabb és ujabb tökéletesitéssel változik meg a régi forma s ők mindig elöl akarnak maradni, náluk fordul elő a legtöbb katasztrófa is. A többi nemzet okul a franczia példákon és lehetőleg el is kerüli a szerencsétlenségeket.

Képünkön egy franczia tenger alatti hajót mutatnak be, a mely éppen alámerülésre készül. Az alámerülés ugy történik, hogy az e czélra szolgáló szelepeken a hajó belsejébe víz tódul be, a suly lehuzza a hajót s most már víz alatt folytatja utját. A hajó sebessége ma már elérte a tiz mérföldnyi sebességet óránként.

A tökéletes irányzókészülékek lehetővé teszik, hogy abban az irányban maradjanak, a mely a czélnak megfelel, a hajók fel vannak szerelve torpedólövegekkel, a melyeket az ellenséges hajó közelében kilőnek. Voltaképpen ez a czél, a melynek megfelelve a tengeralatti hajó visszafordul, a vizszinre emelkedik s más irányban kezdi meg támadását.

A vizszinreemelkedés ugy történik, hogy a viztartó kamrákból nagy atmoszferikus nyomás kiszoritja a vizet, a mely igy tehertől szabvaditván meg a hajót, ez visszaemelkedik a víz szinére. A modern tenger alatt járó hajó megteremtője Nordenfeldt svéd mérnök, a ki 1880-ban épitette az első modern fogalmaknak megfelelő vizalatti járómüvet.