Pesti sirámok. A budapesti ember egy tipikus betegsége nyilatkozik meg Gábor Andor ily czimű könyvében. Semmiféle más város lakója nem szereti annyira szidni a maga városát, mint a budapesti. Mindig ideges és epés, siet akkor is, a mikor nincs sürgős dolga, úgy viselkedik, mintha csak épen ő érte volna az egész város, sehol sem tud sorára várni, pöröl minden apróságért.

S mivel a városi életnek százféleképen hézagos berendezkedése lépten-nyomon okot ad bosszúságra, mivel a kínok épen rosz kedve van, okot a bosszúságra talál a napnak minden órájában, hát a város mindig tele van panaszkodással és zsörtölődéssel.

Gábor Andor a budapesti panaszkodás tipikus, mondhatni örökbecsű tárgyait írja meg apró czikkekben, melyeket most könyvbe gyűjtött össze. Ügyes kis czikkecskék, egy könnyű fegyverzetű újságíró tollával írva, - az olvasó mindenütt talál bennük olyan dolgokat, a miben már maga is százszor elboszankodott. Bizonyára kelete is van a könyvnek, mert mindig szolgálatot tesz az embereknek, a ki helyettük és értük csöröl-pöröl.