A házak eltolása

1913 | Július

A ház, az valami helyhez kötött, valami olyan fogalom, amelyhez az emberi képzelet a szilárdságot, a megállapodottságot füzi. Valami olyan bevégzettség, bolyongás utáni megnyugvás érzete az, amit az ember a ház fogalma alatt ért. A népvándorlás után, mikor az emberek házakat kezdtek építeni, szinte láthatólag megállt a népek mozgása, elhelyezkedtek, a földhöz kötötték magukat. A mindennapos fogalom is a megállapodást fejezi ki, amikor azt mondja, hogy valaki házat alapít.

Ezt az évezredes fogalmat dönti halomra, cáfolja meg a legújabb kor építési technikája, amely Amerikában látta meg a nyüzsgő modern életet. Arról van szó,hogy a ház ma már nem az a mozdulatlan tömeg aminek eddig képzeltük, hanem helyéből szükség esetén el is vihető, szétszedés nélkül elszállítható alkotás. Nem szabad azonban azt képzelnünk, hogy minden ház fölszedhető, egyszerűen továbbitható.

Gondoljunk csak a mi falusi házainkra, a sárból, vályogból, törrmelékkőből rossz sárhabarcsba rakott gyenge téglából összetákolt vityillókra. Ezeket csak az uristeni gondviselés tartja épen, s még jó, ha egy erősebb vihar szét nem szedi darabokra. Gondoljunk akár budapesti házaiakra, amelyeknél az építési anyag nem egyéb, mint tégla, kő és habarcs. Ezek sem birnák ezt a mozgást, amit égy házeltolásnál az épületnek ki kell állania. Ahoz, hogy egy házat a helyéből el lehessen mozdítani, kell, hogy a ház már építése alkalmával így legyen szerkesztve, hogy az eltolás rázkódásait kibírja.

Nálunk Európában, a komoly megfontolások országaiban, voltaképen alig van szükség házeltolásra. Városokat fejleszteni nálunk ugy szokás, hogy az évszázados össze-vissza épült házakat egyenes vonalzásu tervezéssel be és kiszabályozzák. Amely ház utban van, vagy beljebb került a szabályozási vonalon, lebontjuk s helyébe ujat építünk. Ez Európában - vagy csak maradjunk itthon - helyes is, mert az utban levő házak csaknem holtbizonyossággal ócska, düledező, nem modern, rozoga alkotások.

Az utóbbi évtizedek alatt épült házak már mind a szabályozási vonalba kerültek. Amerikában azonban más a helyzet.

Ott minden ház most épült. Ott nincs évszázados elhelyezkedés, ott csakis modern építkezés van. Minden csak ötletszerűen készül. Városok épülnek máról-holnapra, s itt bizony akárhányszor megtörténik, hogy egész utcasorokat el kell távolítani, mert utjába került egy olyan fontos vasutvonalnak, amely kizárólag csakis azon a helyen épülhet, amelyen az utban lévő házsor áll.

Ilyenkor a jenki nem sokat gondolkodik, fogja a házát és van hozzá helye, hátrafelé betolja, ha nem lehet, hát eltolja más utcába, s ha ez sem lehetséges, hét végső esetben szétszedi és elszállítja.

Mert az amerikai ház nem áll olyan apró elemi részekből, mint a mi házunk, ott nem a tégla a főalkotóeleme a háznak, hanem a vas. Az egész ház vasvárból áll, amelynek közeit téglával rakják ki. Ha tehát beáll a végső eset és a házat le kell hordani, leszedik a téglát s elviszik a házat szekerekre rakva. A házeltolás azonban mindennapos.

Az eltolás ugy történik, hogy az eltolandó ház mellett a föld szine alá olyan mélyre, amilyen az utca terepszine, kellő erősségű alapépítményt készítenek fából és vasgerendákból. A házat megszabadítják a föld színe fölötti és azalatti részek összeköttetésétől, s most emelőgépekkel fölemelik a házat az alapépítményről olyan magasságra, hogy a két rész közé a kellő erősségű elválasztó gerendaszerkezet elhelyezhető legyen.

Mikor így az egész épület az ugynevezett vendégalapon nyugszik, a tológépekkel lassankint, apró nyomokkal odábbnyomják az ismét előre elkészitett ujabb vendégalapra. A továbbgörditésnél ismét emelik ujabb magasságra, azután ismét tolják tovább. Mikor igy az épület elérkezett uj, a már előre megépített végleges alapépítmény fölé tolják, amelyre azután lassan leeresztik. Képünkön egy nem is egyszerű házeltolást látunk. Itt egy házat a Jersey-City városban egy szük utcán kellett volna eltolni, de itt a ház szélessége miatt ez nem volt keresztülvihető.

A jenki nem esik kétségbe; kettévágta, szinte szétfürészelte a házát és két darabban tolták el a mintegy 300 méternyi távolágban levő uj elhelyezési helyére. A vasbetonházak, de még a vasvázak közé rakott téglaházak is, lényegtelen repedések árán jutnak el helyükre.