Egy nagy frankfurti ujság egyik utóbbi számában egy német katonatiszt következő levelét olvassuk:

„Az utóbbi időben ismételten alkalmam volt Budapesten megfordulni s az egész magyar népnek a hősies buzgolkodásban való egységességét személyesen megcsodálni. A győzelemre való eltökélt akarattól nagy és kicsiny egyaránt át van hatva és semmiféle vagyoni vagy véráldozattól nem riad vissza. Mily kitűnően verekednek a magyar ezredek s micsoda hőstetteket követnek el a honvédcsapatok! Hála istennek, ezeket a tényeket nálunk is jól ismerik. De nem általánosan ismert – s áll ez sajtónk nagy részére is – Magyarország helyzete a kettős monarchiában, a minek az a magyarázata, hogy sok lap mindig csak a német-osztrák fegyvertársaságról stb. beszél. Ez pedig megbocsáthatatlan háttérbe szorítása a mi derék szövetséges társainknak, a mi természetesen nem szándékos ugyan, de a mi azért ott mindenkinek zokon esik, mint a hogy magyaroktól már ismételten hallhattam. Erről végre is tudomást kellene venni az egész német birodalomban, de kiváltképen a sajtóink vérébe kellene átmenni annak a tudatnak, hogy Magyarország teljes egész és egyenjogú fele a kettős monarczhiának, ehhez képest tehát osztrák-magyar hadseregről kell beszélni s kivétel nélkül mindig ezt a megjelölést kell használni, valahányszor német és osztrák-magyar között intézményről van szó.

Az a mentegetőzés, hogy ez a megjelölés hosszú szót eredményez, egyszerűen tarthatatlan. Ne muljon azon a néhány szótagon, mikor arról van szó, hogy a piros-fehér-zöld zászló alatt küzdő fegyvertársainknak külsőleg is megadjuk azt a tiszteletet, a mi őket megilleti. E sorok közzétételét és terjesztését kérem.”