1914. őszén új résztvevővel gyarapodott a harcoló országok palettája. Október végén a török flotta (melyben a két német hajó, a Goeben és a Breslau volt a legütőképesebb) bombázta a fekete-tengeri orosz kikötőket. Néhány nappal később az antanthatalmak sorra hadat üzentek Törökországnak.

Ezzel új frontok keletkeztek. A Kaukázus vidékén orosz és török, Egyiptomban, Mezopotámiában brit és török erők álltak egymással szemben. A törökök szent háborút hirdettek, felszólítva az antanthatalmak gyarmatain élő mohamedánokat a felkelésre. A török kiáltványnak azonban külföldön csekély hatása volt, leginkább a hazai lakosságot tüzelte fel.

A törökök sikerrel hárították el az oroszok hamarosan kibontakozó támadását Erzurumnál. Súlyosabb harcok bontakoztak ki Sarikamis térségében.

Itt orosz győzelem született, de a török hadsereg ezután megszilárdította a frontvonalat. A harcok részben perzsa területen folytak, noha Perzsia semleges maradt. Mezopotámiában kezdeti súlyos kudarcok után a védekező török erők feltartóztatták a briteket.

A világháború egésze szempontjából az volt a török részvétel legnagyobb jelentősége, hogy a Boszporusz és a Dardanellák elzárásával megakadályozta Oroszország és a nyugati antanthatalmak közötti szállításokat. A központi hatalmak katonai potenciálja 300 000 főnyi, de csak gyenge fegyverzetű katonával gyarapodott.

A török hadba lépés nyomán Nagy-Britannia annektálta Ciprust és bejelentette Egyiptom feletti protektorátusát. Ténylegesen ezek az országok eddig is brit uralom alatt álltak, csak formálisan érvényesült felettük a szultán szuverenitása.