Nemrégen történt, hogy rengeteg mennyiségü ismertető füzet került forgalomba. Európában és ezekben a füzetekben szó volt arról, hogy milyen boldog hely Amerika. A füzetekben képek voltak és ezek a képek birkanagyságu tyukokat, borjunagyságu libákat és akkora burgonyákat, hagymát, káposztafejet, dinnyét, almát, körtét ábrázoltak, mint egy-egy malomkő.

Talán eltalálják olvasóink, hogy ezek a füzetek azt a célt szolgálták, hogy az avatatlan olvasót (akiknek közönsége az alsóbb osztályokból került ki) az Amerikába való kivándorlásra csábitsa. A füzetekben ugyanis az állott, hogy mégis csak Amerika a boldog hely, mert ott akkora a csirke, hogy egy tizenhéttagu, farkasétvágyu család három nap alatt sem tudja elfogyasztani, egy darab burgonya elég egy hétre, mert egy ember csak nehezen cipelheti a hátán, a káposztafej pedig olyan nagy, hogy a káposztalevél például beillik takarónak. Hogy mindez hazugság, arra sok szegény ember csak akkor jött rá, amikor kivándorolva Amerikába, keresve kereste a tyukóriásokat, a malomkő nagyságu burgonyát, káposztát, gyümölcsöt stb.

Eltekintve azonban attól, hogy a kivándorlásra csábitó füzetek mit tartalmaztak, tény az, hogy pl. a baromfinevelés terén is csodálatos eredményeket lehet ma elérni. Vannak Angol- és Németországban baromfitenyésztőtelepek, hol bizonyos eljárással elérik azt, hogy a tyukok a rendesnél jóval nagyobbak, erősebbek lesznek. Mindamellett azt kell mondani,hogy tulajdonkép ma sincsenek a szakemberek tisztában azzal, hogy minő uton módon lehet óriási fajokat kinevelni. Egy időben az volt a vélemény, hogy miután a gyorsan fejlődő zöldségben sok a vastartalom, arra kell törekedni, hogy a csirkék sok zöldséget, lehetőleg parajt fogyasszanak.

Kisérleteztek, de az eredmény nem volt megnyugató s különben is egy német vegyész bebizonyitotta, hogy a parajban nem a vastartalom játsza a főszerepet, hanem a magnézium. Az ujabb kisérletezések most más téren folynak. Arról van ugyanis szó, hogy a villamossának, illetőleg a villamos áram szabályozható melegének volna növelő hatása. Az tény, hogy az okkal-móddal használt villamos áram a szervezetnek nem árt, sőt hasznára válik, határozott következtetést azonban csak kétségtelen eredmények után lehet vonni. Londonban most abban az irányban folytatnak kisérleteket, hogy a keltetőgépet villamos árammal melegitett rekeszekben tartják. Eddigelé az eredmény meglepő volt, mert a csibék bámulatos gyorsan nőttek, ugy, hogy rendes körülmények között alig érték volna el az elért nagyság kétharmadát. Ugy látszik tehát, hogy a Baker-féle eljárásnak (a villamos áram melegét ugyanis a keltető gépben legelőször Baker vegyész használta) van jövője, de persze: sokat kell még kisérletezni, mert az itt közölt adatok csupán néhány próbáról szólanak. Ami a keltetést és a csibe-nevelés illeti, még csak hagyján, de mindenesetre nehezebb és fontosabb kérdés, hogy a már jól megtollasodott csibék további gyors növekedését miként lehet elömozditani és fokozni. Itt már egyelöre az ugynevezett hizlaló eljárás marad hátra, amely célre etetőgépeket használnak. A jól megdarált, vagy meggyurt ételt egy olyan gépbe helyezik, mely önmüködőleg és egyenletesen juttatja az ételt egy hosszu gumicsöbe. Ezt a gumicsövet az etető a baromfi szájához vezeti s igy eteti meg. Most ujabban a baromfi fajnemesitésével is próbálkoznak és valószinü, hogy ez a kisérlet fog majd valóban a kivánt eredményre vezetni.

A várható eredmény mindenesetre megéri a fáradságot, mellyel a tyukfajok nemesitése, javitása jár. Ki mondaná, például, hogy hazánkból évente körülbelül 100 millió korona értéket visznek ki baromfiban és baromfitermékben? ... Olyan óriási összeg ez, amely minden józanul gondolkodó gazda szemében elsörendü fontosságu kérdéssé avatja a baromfitenyésztést. Mert a szarvasmarhát kivéve - kivált mióta a sertésvész oly erősen pusztít nálunk - nincsen egyetlen más házi állatunk se, melyből ekkor kivitelünk volna.
Pedig a baromfitenyésztést nálunk még mindig nem veszik eléggé komolyan, noha a magyar tyuk, mint tenyésztési anyag, elsőrendü baromfi. Igaz, hogy termetre kicsiny, de a husa kitünő s a magyar tyuk amellett nagyon jó tojó is. Rombay Dezső szerint, aki egyik legkiválóbb baromfi-szakértőnk, nagyobb testü kakasokkal kellene tyukjainkat párositani, mert nemcsak hogy megtartja ősi jó tulajdonságait, hanem örökli a nagyobb kakas testét, sőt még a tojásminősége is jóval alkalmas keresztezéssel.

A kiválogatásnál azonban nagyon kell ügyelni az ugynevezett "óriás tyukok" fajtáira, mert nem mindegyik alkalmas megfelelő ivadék létrehozására. A kohinkinai tyuk, például, mely Angliából került hozzánk, hatalmas, formás, szép állat s 3-4 kg nehézre is megnő, de keveset tojik, lusta, sokat eszik, a husa azonban szálkás és kemény. Keresztezéséből sarjadt az ugynevezett sárga tyuk, mely a legjobb kotló és a legszelidebb magyar fajta. A tanulság itt az, hogy nem az eredeti, importált fajtát kell szaporitani, hanem az ennek és a magyar fajtának keresztezéséből származott uj fajtát kell tovább tökéletesiteni és nemesiteni.

Hasonlóképen kitünö keresztezési anyag a brahma-tyuk is; ez épen ugy, mint a kohinkinai, Angliából származott hozzánk és valamikor nagyon divatban volt. Megnő 3-5 kg. nehézre is, de a husa, bár jobb, mint a kohinkinaié, mégse olyan ízletes, mint a magyar tyuké. Sokkal értékesebb nála a langsháni tyuk, amley ugyan eredetileg kinai fajta volt, de nálunk ismeretes alakját már Európában kapta, hosszas kisérletezés és gondos kiválogatás után. Ez is nagytestü (3-4 kilogramm), hamar fejlődő állat, kitünő tojó pés a husa is ízletes. Vetekedik vele a plymouthi tyuk, mely Amerikából került hozzánk (legismertebb a "kendermagos"), hatalmas állat (3 1/2 kilogramm), szorgalmas tojó (évente 200 szép, nagy tojást is tojik) a husa pedig nagyon ízletes.

Ezeknek az óriási tyukfajtáknak többé-kevésbbé jelentős szerepük volt hazai tyukállományunk megjavitásában, de ujabban nagyon háttéreben szorult a hires orpington tyuk mellett, mely csak egy évtized óta ismeretesebb nálunk. Angliában tenyésztették először, mint a langshán-, plymouth- és minorka-tyukok keresztezéséből gondosan kiválogatott fajtát, melynek sok kiváló tulajdonsága van; hatalmas állat (4 kg. nehéz), kiváló tojó (évente 150-200 tojást is ad), könnyen hizik s a husa finom, fehér és izletes. Nemcsak keresztezésre alkalmas, hanem tisztán is tenyészthető, a csibéi korán fejlődnek, ugy hogy már a 7-8 hónapos jérce is szorgalmasan tojik.

Ime, a legismertesebb "óriás tyukok", amelyeknek lajstroma azonban nem volna teljes, ha meg nem emlitenők a Hollandiából származó brédai tyukok (sulya 3 kg.), mely kitünő tojó s a husa is elsőrendü, meg a hires francia lafléche tyukot ( a sulya 4 kg), melynek igen nagy tojásai vannak s a hízlalt husa elsőrendü csemege.