Talán furcsán hangzik az első pillanatra, hiszen homokot és kavicsot a természetben igen könnyen lehet nyerni kis költségü bányászással, gyakran alig néhány centiméternyi takaró földréteg eltávolitásával, tehát ennek az anyagnak gyári előállitása, mert nem lehet olcsó, következésképen nem lehet kereskedelmileg hasznothozó üzem.

Szó sincs róla, az olyan helyeken, ahol a természetadta homok és kavics kéznél van, vagy könnyen nyerhető, ott semmiesetre sem fogják gyárilag előállitani ezeket az anyagokat. Erről tehát csakis ott lehet szó, ahol a természet ilyen fontos épitő anyagról nem gondoskodott. Itt gyártani kell.

Mindenekelőtt azonban azt kell kérdezni, hogy a homok- és kavics-szegény vidéken, ha gyártással akarjuk előállitani ezeket az épitési anyagokat, van-e kő, olyan minőségü kő, amelyből használható homok és kavics állitható elő?

Ha ez meg van, akkor egyszerü számvetés adja meg, hogy mit csináljon a vállalkozó. Ha a szükséges homok és kavics nem nagy mennyiségü, s a szállitás olcsóbb, mintha gépeket állitanak fel, bizonyára szállitani fogják, ha ellenben a gyártás – beleszámitva természetesen a gyári berendezés költségét, az üzemvitelt, a kőfejtést, a kőnek a géphez való szállitását, a kész homoknak és kavicsnak az épités és a fölhasználási helyre való vitelét is, - olcsóbb, mintha messziről hozzuk ezeket, bizonyára gyártani fogjuk a homokot és a kavicsot.

Mivel ezt kő nélkül nem lehet, mivel a kő előfordulása rendesen hegyes vidéken van, most már világos, hogy az olyan épitkezéseknél, amelyeket a hegyekben végeznek, rendesen gyári uton szerzik be az épitkezéshez szükséges homokot és a kavicsot.

Lássuk most már, hogy ez miképen történik. Még a laikus ember is tudja, hogy az épitéshez érdes homok kell, ebből készitik a vakolatot. A betonhoz érdes kavics kell, ebből készitik a betont. Tehát érdes homok és kavics, cement keverékkel.

Föltétel tehát, hogy olyan kőanyagunk legyen, amelyből a kivánt minőségü érdes épitőanyag előállitható. Van egy hegyoldalunk, ahol a követ fejtik. A kifejtett követ akár görgitéssel, akár sodronykötél vasuton, akár siklópályán lehozzák a hegylábánál épitett zuzómalomba.

A zuzóműnek van egy nagy terme, amelynek a fenekén egy nyilás van. Ebben a nyilásban egy kupalaku acél mag van elhelyezve, amelynek az oldalai bordásak.

Ezekre a bordákra oldalt rásimulnak köröskörül hasonló bordás, ugynevezett pofák, amelyek a kupalaku magtól bizonyos távolságra vannak. A belső mag a függőleges tengely körül forog, míg a pofák egy helyben vannak.

Mikor a kő a hegyről leérkezik, ebbe a nyilásba ömlik, itt a pofák és a kup közötti nyilásban szétmorzsolódik, s mint apró kavics és zuzalék hull alul ki egy dobba, amelyben egy igen kis nyilásra szoritott finomabb bordázatu zuzóhenger vályuiba kerül. Innen a kő már finom homok és aprószemü kavicsformában hull ki egy ferde vonalu állványon futó végnélküli kanalas emelőkoszoruba, amely felviszi a szétosztó dobba.

Ez a szétosztó dob egy ferde tengelyen forgó hengeralaku rosta, amely három, esetleg négyféle lyukasztásu erős vaslemezből készül. A ferde irány felső részén van a legkisebb lyuku rész.

Ezen érkezik be legelőször a kanalas emelőgépről a zuzott kavics. Itt mindenekelőtt lehull a homok és a legkisebb szemcséjü zuzott kő; a forgó rosta és a ferde irányuság tovább sodorja a nagyobb szemcséket a nagyobb lyukasztásu hengerrostába, és igy tovább a legnagyobb lyukasztásu rostába, míg az összes kavics lehull a neki megfelelő rostán.

Ha olyan kődarab is marad a rostában, amely egyik lyukon sem fér ki, az kihull a rosta végén, a henger alapján, amely nincsen befedve.

Ezzel az eljárással a zuzott kőből külön van választva a homok, a finom szemcséjü zuzalék, a finomszemü apró, a durva és a legnagyobb szemü kavics.

A hengerosta alatt vasúti vágányokon kocsik állanak, amelyekbe a rosta tartalma lehull, s ha a kocsik megtelnek elvontatják őket a fölhasználás helyére. Ideiglenes kavicszuzó gépüzemnél nem vasúti kocsik állanak a rosta alatt, hanem alul rekeszekre van elosztva a rosta alja lenn a földön, s ott halmozódik föl a kavics és a homok, amelyet azután kordék, vagy szekerek hordanak el.

Az itt közölt képünkön a zuzómű második részét látják olvasóink. Az emeleten van a zuzókup és a pofás tölcsér, ahonnan a szétdarabolt kő egy része a kép baloldalán látható hengerzuzóba kerül.

Azért nem jön ebben az esetben ide minden kőtörmelék, mert a hengerzuzó lassabban dolgozik, s nem tudna minden követ homokra zuzni. Itt ez a hengerzuzó, amely két vizszintes vastartón nyugszik, az összes alája kerülő kőből homokot őröl, amely az alul levő előre-hátra ugró rostán át egy ferde hosszirányu második rostára hull, ahonnan a rosta végén azonnal kézi talicskába omlik, s azt a munkás el is viszi a rendeltetési helyére. Amint a munkás a teli talicskával elmegy, nyomban ott áll mögötte a másik ember, aki ugyanazt a munkát végzi.