Az ország határán elfogott idegenek, a kiknek a háború végéig foglyokként kezelnek, megunták már a rabságot. Bár könnyű dolguk van, mert az unalmas napok agyonütésén kívül semmivel se kell törődniök, mégis szeretnének valami foglalkozáshoz jutni. Ezt a szándékukat különösen a fogságban lévő munkások terjesztették elő a rendőrségnél. Minthogy a Hortobágy öntöző-művei mellől a munkásság jó részét katonáknak szólították el, a rendőrség tudatta a foglyokkal, hogy földmunkánál kaphatnak alkalmazást. Ezt nagy örömmel hallották az idegen emberek s tömegesen jelentkeztek, mert így felügyelet alatt ugyan, de szabadon vannak s ezenfelül napszámot is kapnak.