Azok az árutömegek, melyek a világkereskedelem forgalmát adják, évente mintegy 100-120 milliárd K értékre rugnak. Ezt a forgalmat a háboru most részben megakasztotta, részben pedig annyira megzavarta, hogy tetemesen kisebb, mint normális időben. Az európai háboruban résztvevő államok kivitelét és bevitelét millió koronákban1913-ban, illetőleg Oroszországét 1912-ben, a következő számadatok mutatják: 

                                                          Bevitel                    Kivitel
Német birodalom                    12,924.5                12,830.2
Ausztria-Magyarország           3,462.2                  2,818.3
Nagybritánnia                           18,827.1                12,862.2
Franciaország                              8,168.1                   6,600.4
Belgium                                          4,798.3                   3.510.6
Szerbia                                                   84.6                         75.0
Oroszország                                  3,037.3                   3,936.7 

A hét háborus ország bevitele tehát 51.3 milliárd K, kivitele 42.6 milliárd K. volt, vagyis a világkereskedelem forgalmában a hadviselő államok mint import országok szerepelnek nagyobb összegekkel: összesen azonban a világforgalom felénél jóval többet bonyolitanak le.

Ezt a forgalmat a háboru erősen veszélyezteti; kétségkivül erősen hanyatlani is fog, de azért ma már világosan látható, hogy nem olyan nagy mértékben, mint eleinte hitték. Még monarchiánk és a német birodalom külkereskedelme sem szünt meg egészen, ámbár helyzetünk ebben a tekintetben a lehető legkedvezőtlenebb.

A semleges államok, Németalföldön és Olaszországon keresztül a tengerentuli forgalom egy része lebonyolitható és bizonyos, hogy ezt a lehetőséget az exportőrök igyekezni is fognak kihasználni. Kedvezőbb Nagybritánnia és Franciaország helyzete, mert hadi flottájuk védelme alatt szabadabb az utjuk a tengerre, mint Németországnak, mig Ausztria és Magyarország kikötői egyelőre egészen kikapcsolódtak a világforgalomból.

Persze a nyilt tengeren a francia és angol hajókat ugyanaz a veszedelem fenyegeti, mint a mieinket és a németeket és éppen ezért az angol biztositók olyan magas dijtételeket követelnek, amelyek a tengeri forgalmat lehetetlenné teszik. 

Angliának azonban életkérdés a tengeri hajózás fönntartása, mert ha egy-két hétig megszünnék oda az élelmiszerek bevitele, a szigetország lakosságának éhen kellene vesznie. Az angol kormány ugy igyekszik a tengeri forgalmat lehetőleg fönntartani, hogy a kikötőiből kiinduló, illetőleg odavaló rendeltetéssel utnak induló hajók biztositását maga az állam vállalja méltányos dijtételek mellett.