Dtum
Login with Facebookk
1915 | Augusztus

A kábel

Mikor még csak egyetlen egy kábel feküdt Európa és Amerika között, s ez az egyetlen vonal megsérült, a Great Eastern nevü óriás hajó (épült 1860-ban) heteken át bolyongott a kábel vonalán a vizszinen, s kereste a hibát, akkor alig gondoltak arra Amerikában és Európában, hogy lehetnek olyan idők is, mikor az egész világ sorsára ugyszólván döntő jelentőségüvé válik a kábel. Kereskedelmi fontosságát nyomban fölismerték, hiszen ezért „épitették” a kábel vonalat, de háborura, vagy legalább is olyan ellentétekre, amelyek Európa és Amerika között háborus állapotot teremthessenek alig gondoltak.

Ma Európa lángban áll, s a semleges Amerika részt vesz ebben a világháboruban csak olyan mértékben, mint Anglia, vagy az antant többi tagja, mégis azzal a megkülönböztetett kényelemmel, hogy emberáldozat nélkül harcol, s a háboruból csak az üzleti jövedelem az övé, minden más a társaié. S hogy Amerika erre a világtörténelemben példátlan cinikusságra vállalkozhatott, annak jórészét a kábelnek, a kábelen elérhető sebességnek köszönheti.

 

Ha minden egyes üzenetváltáshoz tiz, tizenkét nap kellene ma is, mint 1870-ben, amikor még nem volt kábel az óceán fenekén, a municiónak csak a megrendelésével hetek telnének el, s bizonyos, hogy az amerikai munició soha sem érkeznék meg kellő időre Európába. Ma még az sem zavar, ha elpusztul is a kábel, aminthogy a sok transóceáni vonal közül néhányat elpusztitottak a hadviselő felek, mert van már dróttalan táviró is. A gyorsaság fogalmát az emberek csak azóta ismerik, mióta néhány perc alatt átrepül a villamos jel Európából Amerikába.

 

Csak el kell képzelni az emberek elképedését, mikor a feladóállomás időmutatója például szeptember 1-én reggel 10 órát mutat Amerikában s a leadott távirat aug. 31-én délután 7 órakor érkezik meg Berlinbe. Azóta már ez is semmi, mert hiszen a nyugatról jövő hiradások dátumát azonnal átszámitják, s ma már nem csodálkoznak azon, ha december 12-én déli egy órakor meghal az amerikaiak egyik pénzkirálya, s tiz perc mulva azaz december 11-én éjjel 11-kor Londonban tudják ezt. Az idő előbbre van Amerikában, s nekünk kell óránként visszaigazitani, ha nyugatra megyünk.

 

Tehát a kábel hozta meg a gyorsaságot, s most ez alkalommal arról fogunk egyetmást elmondani, hogy mik a kábel ellenségei, hogy mi módon védekeznek ellene, s hogyan keresik meg a tenger fenekén a hibát. Más alkalommal arról fogunk szólani, hogy mi módon fektetik a kábelt.

A kábel, mint azt bizonyára sejtik azok az olvasóink is, akik nem tudják, hogy mi az, fémhuzal, vagy helyesebben fémdrótok összessége, amelyen, akár a vasutak melletti telegráfdrótokon, elektromos áram segélyével távirati jeleket vagy betüket küldenek. Ha csak egy drótból állana, nem lehetne lesülyeszteni a tenger fenekére, vékonysága nem védené meg az elszakadás ellen, a sósviz szétrágná, elpusztulna. Sok drótot fognak össze, hogy erős legyen, hogy sulyos legyen, hogy egy csomóban sok vonal legyen. A kábel belsejében közönséges telegrafdrótok, vörösréz huzalok vannak, vékonyak, erősek, mindegyik körül van vonva vizáthatlan szigetelővel, az egész jó erősen össze van nyomva, s a felső része erős acélhuzatokkal van össze szoritva.

 

A kábel sokszor olyan vastag, mint az ember combja, általában kar vastagságu. Hát hogyan sérülhet meg a tenger fenekén az ilyen páncélos kábel? Nagy mélységekben nem is sérül meg, hanem csakis a kisebb tengermélységekben. A kihorgonyzó hajók horgonyai akárhányszor bele kapaszkodva, letépik a kábel burkolatokat. Sok hibát okoznak a kis mélységekben halászó tengeri fenék suróló hálók, amelyeknek vasnehezékei lekoptatják a fedőleplet. Végül a kábeltolvajok, különösen Kinában. Ezek halászok, akik nem is ritkán egész darabokat vágnak el a tenger mélyén a kábelből, s értékesitik az acélsodronyokat és a vörösréz huzalokat.

Ezek ellen a tolvajok ellen pénzen tartott rendőrség még tud védekezni, de a mechanikai sérüléseket kikerülni alig lehet. Ma már nem okoz bajt és nagyobb szenzációt, ha egy kábel megsérül. A kábeltársaságok ez ellen föl vannak szerelve egész hajóhadosztállyal.

Mindenekelőtt elektromos áramokkal megállapitják, hogy a kábel-hossz melyik darabján lehet a hiba. Csaknem 50 méter pontossággal megállapitják a kábelen a hibát. Miután a kábel fektetése előre meghatározott terngerrajzi helyen történt, a tengerrajzon egészen pontosan meg is lehet állapitani a hibás helyet. Ha ennek a helynek hosszusági és szélességi foka adva van, a hajók kiszaladnak a tengerre a hibát kijavitani.

 

Egyik képünkön láthatja az olvasó, amint a tengerrajzra egy drótot fektetnek rá, s a dróton az egyik mérnök megmutatja a hibás helyét a kábelnek. A kábelhajók nem holmi kis gőzösök, nagy, erős és ami a fő, gyorsjárásuak. A hajó orrán hatalmas dob van, amelynek mélyedésében kar vastagságu drótbetétes kötél fekszik. E kötél végén van a kábelkereső villa. Ez a szerszám igen sokféle, s a tenger mélység és a tengerfenék alakulata szerint változó. Kis mélységben az ötágu horog a szokásos szerszám, nagy mélységekben a százlábu horgot használják. A tengerre futó hajók mindenekelőtt fölkeresik a kábel vonalát a tengeren; ha megtalálták egy pontját, leeresztenek egy bóját.

 

A bója belül üres, bádogból készült körtealaku zárt edény, amely olyan nagy ürtartalmu, hogy a reá nehezedő sulyos horgot és láncot elbirja. A tetejébe jelzőzászlót tesznek, éjjelre pedig kivilágitják, hogy a hajók bele ne ütközzenek. Egyik képünkön az olvasó egy ilyen bóját lát, amely jelzi a kábel fekvőhelyét. Éppen egy csónak ment oda, hogy éjjelre meggyujtsa a jelzőlámpát. Egymásután eresztik le a jelzőbójákat, s midőn igy egy vonalban fekve a bóják irányából a fenéken fekvő kábel iránya és helye pontosan meg van állapitva, egyszerü hosszméréssel, a megadott ponttól, bemérhető a kábel hibás helye.

 

Egyik képünkön látjuk, amint a bója teljesen készen van arra, hogy a tengerbe ejtsék, a másik képen is a csuszdán áll a bója abban a pillanatban, amikor a köteleket tartó matrózok vezényszóra éppen elengedték a köteleket. Tehát a hajó most már megtalálta a kábel helyét, bemérték a hibás szakaszt, megindulhat a kábel felhozása. Leeresztik a százlábut, amelyet azután keresztben huznak el a kábel vélt helyén. Ha jól tüzték ki a vonalat, a százlábu megragadja a kábelt mire a dobon át a hajó gépezetének segélyével fölemelik a kábelt.

 

Ez a munka azonban nem megy ám mindig könnyen. Gyakran a százlábu mellé egy vágót kell leereszteni, amely olya szerkezet, amely elvágja a kábelt, de azért mind a két végét megfogja, s együtt emeli ki a vizből. Ha a kábel fönn van a fedélzeten, az elektrotechnikusok nekiesnek, s megkeresik a hibát. Megtörténik, hogy a kábel jó részét emelték ki, s a hibás rész messzebb van. Ez a munka már nem nehéz, mert a megfogott kábelt most már addig eresztik el, mig a hibás részt meg nem találják. Ha megtalálták, azonnal kijavitják, s addig le nem eresztik, mig arról nem jön értesités, hogy a javitás tökéletes. Hogy mit jelent ma a kábel, arról csak egyetlen egy példa kell, hogy szóljon: A bur háboru idejében az afrikai kábelek az angolok kezében voltak, s a mai világháboruban a legtöbb kábel Amerikába német ellenes.

A modern pénz- és árugazdaság Amerika nélkül békében csonka. Amerika pedig kábel nélkül értéktelen volna a háboru alatt. Hiába vágná át ma akárki azonban a kábeleket Európa és Amerika között, a két világrész a kereskedelmi érdekszámlák milliárdjai utján soha át nem vágható kábelekkel van összekötve, s majd ha békés szelek funak, ujra erős lesz a most meglazult kábel kapocs. A kábel lerakásának és javitásának módja is mutatja, hogy milyen óriási ma már a technika fejlődése. A hatalmas tenger mélysége sem képes megakadályozni a technika e munkáját.

Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Mini galéria
A tengeren bójákkal jelzik a kábel fekvőhelyét. Ezeket a bójákat nappal zászlóval éjjel pedig lámpákkal jelzik a közlekedő hajók számára. A kábeljavító hajókon szállítják ki a bójákat, amelyekkel ugyszolván kitüzik a tengeren a kábel irányát. A képen látható, amint a bója a leeresztéshez készen áll. A bolyát ráhelyezik a csuszdára, a melyen még mindig kötelekkel tartják, egyetlen vezérszóra a tengerbe hull az üres körte alaku bádogtartály, amelyet egy horgony tart egyhelyben, jelezvén a kábelvonal egy pontját.
Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
A podgyászkocsik tolvajai A podgyászkocsik tolvajai
Mult évben napirenden volt az ugynevezett „paklikocsik”...
Winkler balesete Winkler balesete
Winkler József, az MTK tehetséges jobbszélső csatára sulyos...
Bartók külföldi körútja Bartók külföldi körútja
Országokat bejárni, magát megmutatni, legkülönbözőbb vérmérsékletű...
Kilencszer nyerte a MAC a szenior mezei bajnokságot Kilencszer nyerte a MAC a szenior mezei bajnokságot
A Nyugati-pályaudvarról különvonat indult vasárnap délelőtt a mezei...
A budapesti Vörösmarty-szobor A budapesti Vörösmarty-szobor
Monumentális márványtömbökbe faragott új emlékművel emelt méltó...
A forradalmi törvényszék vádbiztosa A forradalmi törvényszék vádbiztosa
Kerekes Ferenc 47 éves pincér a budapesti forradalmi törvényszék...
Párbaj a kutya farka miatt Párbaj a kutya farka miatt
Mecklenburgban két úr, dr. Czorny és dr. Sieben párbajt vivtak...
A repülés áldozata A repülés áldozata
A repülőgép ujabb áldozatot követelt. Most már szinte azt véljük,...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98