Sir Douglas Haig 1914-ben, French tábornokot váltva lett a franciaországi Brit Expedíciós Hadsereg főparancsnoka, és az is maradt a háború végéig. (A világháború előtt Indiában, Szudánban és a búr háborúban harcolt.)

Rideg, katonáival nem sokat törődő vezetőnek számított, aki korántsem katonai zseni, azonban megbízható és egyenletes teljesítményt nyújtó parancsnok. A brit civilek utóbb mint nemzeti hősre tekintettek rá, katonái azonban a háború után is gyűlölték, mert a parancsnoki érzéketlenség, önfejűség megtestesítőjének tartották.


Mint a tankok és repülőgépek alkalmazásának felkarolóját, akár friss gondolkodású, kreatív katonatisztnek is vélhetnénk. Csakhogy a gyalogság alkalmazásában végletekig konzervatívnak bizonyult. A Somme folyónál zajló csatában egyenes arcvonalba állította és támadásba küldte katonáit, pókerarccal nézve tömegeik lemészárlását.

A nyilvánvalóan elhibázott utasításon nem változtatott, szélsőséges makacssága is hozzájárult ahhoz, hogy ez az eset vált a brit hadtörténet legnagyobb vérveszteségévé. Felettesei mégsem mozdították el, mert Arrasnál, a Somme melletti csatában és a harmadik Ypres-i csatában is sikereket ért el.