Himmel Rezső államvasuti főfelügyelő „A magyar királyi államvasutak 1870-1900. évi üzleteredményei” cimü összeállitásában az 1888-1899. években a személyforgalom emelkedésében 20%-ot tulajdonit kizárólag a zónadijszabás hatásának. 

A zónadijszabási rendszertől a reformok kezdetben alig tértek el, a jövedelmezőség fokozásával indokolt további változtatások azonban a rendszernek teljes felhagyására és a rosszabb miaméteres rendszerre vezettek. 

A zónarendszernek minden elfogulatlan birálója kénytelen elismerni, hogy ez a rendszer az államvasutak személyforgalmát nem remélt arányokban emelte, továbbá, hogy a rendszer elérte azt a célját, melynél fogva az utazásra kevéssé hajlandó magyar közönséget az utazásokra rászoktatta, s végül, hogy a magyar Államvasutak bevételeinek emelkedését eredményezte. 

A zónadijszabásnak a személyforgalomban való behozatala eredményezte Budapest és a vidéki nagyobb városok forgalmának fellendülését. A közönség a városokban gyakrabban megfordul, a vételalkalmak vásárlási kedvét fokozván: bevásárlásokat eszközölt, minélfogva a zónarendszernek különösen a belkereskedelem látta nagy hasznát. 

A zónarendszer tette lehetővé, hogy az ország legtávolabbi részeiből is olcsón lehetett a fővárosba jutni, mely körülmény sok nemzetiségű országunkban, különösen a tulnyomólag románok által lakott erdélyrészi vármegyék tekintetéből jelentőséggel bir. 

Az utóbbi szempont jelenleg, illetve a jövőben még fontosabbnak látszik, mint a minő az a Baross idejében volt, mert a szomszéd Romániának területi gyarapodása folytán politikai ereje növekedni és igy hatása a magyarországi és különösen a tőszomszéd erdélyrészi románokra is fokozódni fog. 

Minthogy a zónarendszer városaink forgalmának előmozditására és igy, mint emlitettem, belkereskedelmünk fejlődésére előnyös hatást gyakorolt, a még mindig istápolásra szoruló városaink érdekei szempontjából a rendszer felhagyása – nézetem szerint – időelőtti volt.