Az emberi szervezetnek nélkülözhetetlen tápláló anyagai a fehérje, a zsír és a szénhydrátok. A táplálkozásunknál felhasznált zsírt részben az állat-, részben a növényország szolgáltatja. Állati eredetü zsírok a disznózsír, a lúdzsír, a vaj, növényi eredetűek az oliva-, a tökmag-, a lenmag-, a napraforgómag-olajok s mások. Táplálkozási szempontból körülbelül mindegy, hogy szilárd, félszilárd, vagy folyékony halmazállapotú zsírt fogyasztunk-e. Zsír elnevezésen a mindennapi életben a félszilárd, kenőcsszerű állományú zsírokat értjük, disznózsír, lúdzsír, vaj.

A folyékony halmazállapotúakat olajoknak mondjuk. Nálunk a táplálkozásnál főleg a zsírokat fogyasztjuk s csak kisebb mennyiségben az olajokat. Vannak országok, a hol a táplálkozásnál főleg az olajokat használják fel. Az olajok rendszerint olcsóbbak, mint a zsírok. Nemzetgazdasági szempontból fontos volna, hogy a táplálkozásnál felhasználjuk az olajokat is, nagyobb mértékben, mint az eddig szokásban volt. Azért kedvelik jobban a zsírokat, miután azok szállíthatósága, kezelhetősége, oszthatósága egyszerűbb és könnyebb.

Az olajok mesterséges úton szilárd zsiradékokká alakíthatók. Chémiai elemzéssel megállapították, hogy a folyékony halmazállapotú olajsav a szilárd halmazállapotú stearinsavtól csak abban különbözik, hogy az utóbbi két atom hydrogénnel többet tartalmaz. Ha tehát mesterséges úton belevisszük az olajsav molekulájába azt a két atom hydrogént, az stearinsavvá változik át. Tudományos laboratoriumokban már mintegy 50 év óta ismernek ilyen eljárásokat. Sikerült olyan testekbe, a melyekbe az elmélet szerint hydrogen atomokat be lehet helyezni, azokat tényleg be is vinni.

Csakhogy az ismert e nemű eljárások mind, műszaki szempontból értéktelenek voltak. A továbbiakban már most mintegy 100 éve ismeretes, hogy vannak testek, a melyeknek puszta jelenlétében bizonyos chemiai átalakulások, a melyek különben nehezen vagy egyáltalán nem mennek végbe, végbemennek a nélkül, hogy az a bizonyos test az átalakulásban részt venne. Az ilyen sajátságú testeket katalysatoroknak nevezzük.

A chémiai nagyipar a katalyzáló hatást már értékesíti is, többek között az óriási mennyiségben gyártott kénsav előállításánál. A kénsavgyártásnál katalysatorul a finom porrá változtatott platinafémet használják. Ujabban pedig sikerült különféle katalysatorok segítségével az olajoknak szilárd hamazállapotú zsírokká való átalakítása is. A különféle eljárásoknál más más katalysatort használnak, fémnikkelt, nikkeloxydot, platinát, palladiumot.

Az említett műszakilag is megvalósítható eljárások által az egész zsíriparban egy olyan fordulat állott be, a melynek jelentősége még teljesen át sem tekinthető. Az olaj szilárd zsíradékká úgy alakíttatik át, hogy például gőzzel fűtött üstben fölhevítik 100°C-ra az olajat és ebbe 1/100,000 rész igen finom porrá változtatott palladiumfémet kevernek. Ezután 2-3 légköri nyomás alatt hydrogengázt vezetnek azon keresztül, mire azután bizonyos idő mulva az olaj, ha le hagyjuk hűlni, szilárd halmazállapotú zsírrá merevedik meg. 100 kg munkába vett olajnál a költség mintegy 1•50 korona. Ha az átalakításhoz kifogástalan minőségű tiszta, - példának okáért olivaolajat használunk, étkezési czélokra is alkalmas és használható szilárd zsiradékot nyerünk.

Eddig főleg csak műszaki czélokra használták fel a mesterségesen szilárdított zsírokat, stearingyártásra, szappanfőzésre. Táplálékul addig nem ajánlatos felhasználni azokat, míg szabatos kísérletekkel be nem bizonyítják, hogy a szervezetre tökéletesen ártalmatlanok. Ily irányú vizsgálatokról számol be K. B. Lehmann, a melyeket hat, mesterségesen szilárdított zsírféleséggel végzett. E zsírok a bréma – besigheimi olajgyárban készültek, gyapotmag-olajból, földi dióolajból és sesamolajból úgy, hogy hydrogénnel, katalysatorul nikkelt használva, az olajokban levő olajsavglycerideket egészben, vagy részben stearinsavglyceridekké alakították át, a minek következtében az olajok szilárd halmazállapotú zsírokká változtak.

Az 1 kg zsír által felvett nikkelmennyiség 0.1 – 6 mg között ingadozott. Lehmann más kísérleténél már kimutatta, hogy nikkel főzőedények használatánál az ételbe jóval több nikkel kerül, kg-kint 11-64 mg is. A fentebb említett zsírok elemzésénél azt tapasztalta, hogy azok összetétele az ételzsíroknál általában tapasztalható összetételnek felel meg. Gyakorlati kísérleteket is végzett emberekkel, állatokkal, hogy azok miképpen tűrik eme szilárdított zsírokat. E kísérletek általában kielégítő eredményeket szolgáltak.

Lehmann végre hygieniai szempontból is nagyon okszerűnek tartja, ha a folyékony zsírok – olajok – feleslegét, amelyek eddigelé az emberi táplálkozásnál csak nehezen voltak értékesíthetők, mesterséges úton olyan termékké változtatják, a mely kényelmesebben használható, jobban szállítható. Auerbach is ártalmatlannak tartja a szilárdított zsírokban visszamaradó 0•000002 százaléknyi nikkelt s táplálékul felhasználhatónak tartja azokat, ha egyébként kifogástalan minőségű volt az olaj, a melyből a szilárdított zsírt előállították.