Dtum
Login with Facebookk
1915 | Március

Munkakényszer és munkaalkalom

Budapest, 1915. március 6. 

A kormány két legutóbbi rendelete a gazdasági munkák végzésének, valamint a munkát folytatható ipari munkások érdekében bizonyára megelégedést kelt sokfelé. Hazánk sokféle szükségletei között arra is gondolnia kell a kormánynak, hogy a fölmerült érdekellentéteket kiegyenlitse és a hadba nem vonult polgári lakosság létérdekét is, amennyire a rendkivüli viszonyok között csak lehetséges, megvédelmezze és biztositsa. 

Amikor most tavasz nyiltával megfeszített munkával kell igyekezni azon, hogy a mult évi szükebb termés hiányait is, amennyire ez az embereken áll, pótolhassuk, de a jövő ősz elé is nyugodtabban nézhessünk: időszerü és bizony, okszerü is a kormány erélyes közbelépése abban a tekintetben, hogy a háboru miatt amugy is rendkivül megfogyatkozott munkaerő hiányát a munkakerülők száma ne növelje még veszedelmesebben.

A béke idején is gyakran ismétlődő jelenség, amely ellen a társadalom nem képes kellő eszközökkel védekezni, a munkakerülés vágya. Ez bizonyos osztályokban szinte nemzeti betegség lehet. Most meg éppen veszedelmes betegség, ha elharapózik, mert hiszen amig egyrészről csökkent a munkaalkalom, más oldalon annál inkább fokozódott.

De már nem mai megfigyelés tapasztalata az, hogy akárhány családban, amely a családfenntartó hadbavonulása miatt segélyt kapott, ugy magyarázták a segitséget, hogy ez most minden munkától mentesitheti őket. Egész sor napszámos, különösen asszony, nyiltan is hangoztatta, ha munkát kináltak neki, hogy most nem szorult a dologra, mert megél a segitségből. 

Nem rosszallhatjuk minden egyes esetben ezt a magatartást, mert be kell vallanunk, hogy itt-ott a segitséget szétosztó hatóságok is tévedésbe estek és megtagadták a segély kiutalását olyanoktól, akik alkalmilag keresetet vállaltak. Inkább nem álltak be tehát dologba az illető munkásasszonyok vagy dolgozni tudó fiaik, csakhogy el ne veszitsék a segélyt, amely állandó a háboru alatt, ámde nem a munkaalkalom. 

A legujabb rendelet, amelyet a kormány a főispánokhoz intézett, megadja a kellő magyarázatot és az orvoslást. Nagyon helyesen nem tartja számbaveendőnek azt a mellékjövedelmet, amelyet valaki az állandó segitség mellett is alkalmi munkával szerez: ellenben gátat vet a könnyelmü munkakerülésnek, kimondván azt, hogy aki a megfelelő munkát, amelyből fenntarthatja magát, visszautasitja, attól a segélyt föltétlenül megvonják. 

Valóban a törvényhozásnak nem lehetett intenciója az, hogy a ránk szakadt sulyos viszonyok között az ingyenélésre adjon alkalmat s egy sereg ember a közérdek és sok fontos magánérdek kárositásával a tétlenségre adja magát s könyöradományból éljen, amikor az ország gazdasági létének kockára vetésével kénytelen a rengeteg hadiköltséget előteremtenie. Az intenció az volt, hogy az itthonmaradottak szükséget ne szenvedjenek; de annak, akinek vagyona vagy állandó keresete van, a közsegélyt ne vehesse igénybe, mert ezen a módon egy más polgártársnak az életét neheziti meg még jobban; mert hiszen valamennyien részt veszünk a teher viselésében. 

A munkakerülés meggátlásával különösen a mezőgazdaság munkálataira égetően szükséges lekötött erők szabadulnak föl. Mert leginkább a falun tapasztalhatták, hogy a segitségben részesült asszonyok sem kertészeti, sem szokásos házi vagy napszámos munkára nem vállalkoztak az ősz óta. Amint tehát nem kell többé tartaniok a segély elvesztésétől, ha havonkint munkába állanak, épp igy helyes kényszerhelyzet elé lesznek állitva azok, akik csak a segélyre való spekulálás miatt álltak ki a munkából, akkor, amikor minden dolgozó kézre szüksége van a hazának. És éppen nem lenne az emberi jog sérelme, ha a községek kényszergazdasági munkára fognának minden dolgozni tudó embert. A gazdasági munka végzése ma a legfőbb érdekü közmunka, egyik fő polgári kötelesség. 

De védelmet kérnek azok is, akik dolgozni tudnak, ámde üzleti nyerekedésből a munkából kirekesztik őket, noha szükség volna rájuk, vagy munkájuk bérét ugyanilyen embertelen okból megcsonkitják. 

Már egyik előző cikkünkben megemlékeztünk arról, hogy még munkára alkalmas rokkantakat bizonyos vállalatok szivtelenül kirekesztenek, náluk helyet nem adnak nekik. Éppen ilyen elitélendő az, ha tulhatalmas munkaadók, felhasználván az általános depressziót, kizsákmányolják alkalmazottaikat fizetésük vagy bérük leszállitásával. Magánjogi természetü lévén az ügy, a kormány sem avatkozhat bele joggal és teljes energiával.

Ámde van módja mégis a részleges segitségre, aminek bizonyára hatása lesz a társadalom támogatása mellett ott is, ahová a kormány keze el nem érhet. Nevezetesen a kormány meg fogja vonni megrendeléseit azoktól a vállalatoktól, amelyek alkalmazottaik helyzetével a háborus időkben az emlitett módon visszaélnek. Nagyon helyes.
Igen sok vállalat a háborus megrendelések folytán jobb gazdasági helyzetben van, mint a háboru előtti években. De ha nem is lenne virágzóbb a helyzete, már az maga, hogy üzemét fenntarthatja, kötelességévé teszi az alkalmazottakkal szemben, hogy munkájuk értékét csorbitatlanul megadja, kivált amikor a drágaság miatt az alkalmazottak megélhetése különben is megnehezedett. Akik ezt a kötelességet könyörtelenül megszegik, azoktól el kell venni a nyereséget. Van azonban sok vállalkozó, aki csak közvetve részesül, de mégis részesül a kormány megrendeléseiben. Ki kell valahogy ezekre is kiterjeszteni a kényszert.

Magyarország gyöngesége az, ha egyes tehetősei vagy társaságai e rendkivüli időket használják föl a tömegek megkárositásával gazdaságuknak nemcsak épségben tartására, hanem aránytalan gyarapitására is. Most, amikor a közvagyon van veszedelemben, nincs helye az egyéni vagyon mértéktelen gyarapitásának.
Örs

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Szép Ernő: A sánta fiatal ember naplója Szép Ernő: A sánta fiatal ember naplója
Egy kicsit nehéz levelet kaptam. Rá volt ragasztva rézsút a keskeny...
A szellemi tehetség és a testalkat egymáshoz való viszonya A szellemi tehetség és a testalkat egymáshoz való viszonya
Ha általánosságban körülbelül bizonyosnak hiszszük is abbeli...
Magyarország – Ausztria 0:0 Magyarország – Ausztria 0:0
Hihetetlen izgalom vett erőt a közönségen, amikor az előmérkőzés...
A háboru villamos napja A háboru villamos napja
Az olasz-török háboruról szóló tudósitásokban nem egyszer volt szó...
Mozdulatművészet Mozdulatművészet
Régebbi társaihoz képpest ez az előadás okvetlen tartja azt a kitünő...
Az 1943. évi májusi tűzgömb 1. Az 1943. évi májusi tűzgömb 1.
Mindazok, akik 1943 május 23-án este 10 óra 20 perc táján Közép- és...
Szaloniki partraszállás, görög részvétel? Szaloniki partraszállás, görög részvétel?
perifériális taktika egyik elképzelése a görög Szaloniki városában...
Az apám felesége  - A Belvárosi Színház új darabja Az apám felesége - A Belvárosi Színház új darabja
Úgy látszik, a Belvárosi színház le akart vizsgázni, amikor ezt a...
Babits Mihály új regénye Babits Mihály új regénye
Ötvenedik születésnapjára Babits Mihály nagyszerű ajándékot nyújt át...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98