Dtum
Login with Facebookk
1916 | Augusztus

Fayer Pál: John Bull és társai

Fayer Pál: John Bull és társai
Radó Sámuel könyve

Az Angliáról szóló könyvek közt a kilencvenes években azokat olvasták legjobban, melyeket Paul Blouet, az írói nevén jobban ismert Max O'Rell írt. Ez a szellemes francia újságíró előbb Londonban élt, azután bejárta az angol gyarmatokat, a John Bull cég fióktelepeit, "les grandes succursales", és könyvei közt talán az volt a legolvasottabb, melyet erről a kétéves körútjáról La maison John Bull & Cie címmel írt.

A hasonlat, mely az angol birodalmat valami hatalmas kereskedőháznak mondja, már abban az időben használatos volt. Azóta az imperialisták politikája a cég telepei közt még szorosabb viszonyt akart teremteni. Radó Sámuelnek most összegyűjtve megjelent publicisztikai dolgozatai, melyek a nagy birodalom világpolitikai helyzetével és külpolitikájával foglalkoznak, a cég újabb társait Franciaországban és Oroszországban látják. Az orosz szövetség pedig egyértelmű azzal, hogy Anglia eltért eddigi határozott irányától, mely Konstantinápoly birtokát török kézben érinthetetlennek tartotta.

 

Erős világot vet e felfogásra az az adoma, mely nemrégiben az entente sajtóját bejárta és a francia-orosz szövetség megkötésének idejére nyúlik vissza. Von der Goltz pasát megkérdezte akkoriban a török udvarnál egy benfentes úr, hogy mit szól ehhez a szövetséghez. "Biztosítom, - felelte a tábornok - hogy ha akarjuk, Oroszország huszonnégy óra múlva a német birodalom szövetségese lesz!" "Hogyan képzeli ezt tábornok úr?"

 

"Igen egyszerűen, odaígérjük Oroszországnak Konstantinápolyt - és kész a szövetség!" A fordulatból, melyet az orosz szövetség jelez s amelynek részleteibe kevesen tekintettek be olyan éles szemmel mint szerzőnk, Radó Sámuel meggyőzően állapítja meg az angol politika rövidlátását és fonákságát a maga szomorú meztelenségében.

Külön fejezet szól ezután a könyvben az entente-hatalmak imperialista törekvéseiről. Radó megmutatja, hogy ennek az erős áramlatnak lettek áldozatai a külügyminiszterek, ezek "korántsem olyan nagyszerű politikai számolóművészek, fagyos reálpolitikusok és a skepticismusnak olyan virtuózai, amilyeneknek általában látják őket. Sokkal inkább megcsalt csalóknak tetszenek, akik áldozatul estek azoknak az áramlatoknak, melyeket nem tudtak áttekinteni és megítélni... Úgy vélték, hogy az a politika a legjobb, melyet megtapsol a tömeg".

A sárga sajtó a tömeg érzéseinek kifejezője, imperialista hangja azt jelentette, hogy a tömegek a Greater Britain eszméiért lelkesednek, és mikor a Németország elleni háborúról írtak, ezt azért tették, mert a nép türelmetlenül várta ezt a háborút. Radó Sámuel mélyebben lát itt, mint nagyon sokan mások, elismeri a jingo-sajtó bűnét a szenvedélyek ébrentartásában, de szembeszáll azzal a felfogással, mely a nyomtatott betű hatalmát túlbecsüli.

 

Tudjuk, hogy maga a nagyközönség talán sehol másutt, mint Angliában, nem foglalkozik annyit azzal a kérdéssel, hogy milyen befolyása és jelentősége van a sajtónak. Erről pár évvel ezelőtt Londonban a munkásoknak egy vitaestélyén jellemző véleményeket hallottunk, éppen olyan körben, melyre a nyomtatott betűnek legnagyobb hatása lehet.

 

A vitatkozás tárgyául ez volt kitűzve: Van-e a sajtónak befolyása a nagy közönségre? Hosszabb-rövidebb fejtegetések után egy gyári munkás nagy tetszés közt ezt a kijelentést tette: A sajtónak nincs befolyása, ha az újság, melyet megveszek, olyat ír, ami nekem nem tetszik - nem olvasom tovább és eldobom. Radó Sámuel szerint is, ki pedig mindenesetre a leghivatottabbak közül való, hogy e részben ítéletet mondjon, "az újság légsúlymérő, mely jelzi a lelkekben dúló vihart, de maga nem okoz fergeteget".

Megrajzolja egy fejezetben John Morleynek, az újságíróból lett miniszternek arcképét, s a mély politikai belátással megírt többi fejezet között ez talán a legélvezetesebb, különben ez az egyetlen cikk, amely még a háború előtti időből való. Morley, aki 1914-ben azzal tüntetett a háború ellen, hogy kilépett a kabinetből, soha nem tartozott azok közé, akik lapjukban a tömeg háborús vagy harcias hangulatát szították.

 

Morley megelégedett azzal, hogy nem vállalta a felelősséget a háborúért, többet nem tett, de voltak mások, akik egyenesen is szembeszálltak a háború politikájával. Ezek az outsiderek, és róluk szól a könyvnek egy külön fejezete.

 

Ez a történelmi tanulmány főképpen Brightnak és Cobden-nek a krími háború ellen tanúsított éles ellenzéki magatartását tárgyalja. De más háborúknak is megvoltak az outsiderei, ilyen a mostani időknek egyik legérdekesebb alakja a búr háború legelszántabb ellenzője, Anglia mai hadügyminisztere, Lloyd George.

Radó Sámuel korábbi írásainak ismerői megérzik e dolgozatain, hogy az írónak, aki régtől fogva sok szeretettel mélyedt el Anglia belpolitikája, sajátosságokban gazdag parlamenti élete tanulmányozásában, világpolitikai nagy céljai megfigyelésében, bőséges memoire-irodalmában, nehéz szívvel kedves illúzióktól kellett megválnia.

A tanulságos és élvezetes könyvben, mely a Politikai olvasókönyv, a Népies politika, a Politikai jelszavak és frázisok köteteivel együtt a magyar politikai irodalom legértékesebb termékei közé tartozik, az orosz, az olasz és a szerb politikának is jut egy-egy fejezet.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Cikk-ajánló
Az üldözött magyar szó
Ma, amikor az ezeréves Magyarföld elrabolt részein főbenjáró, halálos...
Az adószedés Az adószedés
A kormány terveiről egy hírlaptudósító a következőket írja: ...
Sorozás és a korcsma
A hivatalos lap egyik közelebbi számára rendeletet közöl a honvédelmi...
A Newyork Times szerint már ismerik a Lindbergh – bébi gyilkosait A Newyork Times szerint már ismerik a Lindbergh – bébi...
Szerdán délben tartják az ünnepélyes gyászszertartást, amely utján a...
Diósgyőrött ma üzembe helyezték az ország negyedik kohóját Diósgyőrött ma üzembe helyezték az ország negyedik kohóját
Nemcsak az acéltermelés, hanem az ország gazdasági helyzete...
Friedrich és a zsidókérdés Friedrich és a zsidókérdés
A Hétfői Hírlap munkatársa fölkereste Friedrich Istvánt az Attila...
Cervantes emlékezete Cervantes emlékezete
Embert nem ismerhetünk meg kora és környezete nélkül. Az irodalom és...
Somlyó Zoltán - Öngyilkosság Somlyó Zoltán - Öngyilkosság
Ki megcsináltam már a számadást: ó, mivel öljem én meg magamat! ...
Kenyérosztás a fővárosban Kenyérosztás a fővárosban
Régóta nem volt már országszerte, de kivált a fővárosban oly nagy és...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98