1916. november 21-én meghalt Ferenc József. A hosszú életű uralkodó 1848. decemberében palotaforradalommal került a birodalom trónjára. Magyarország de iure 1867-től tekintette királyának, ténylegesen azonban 1849. nyarától hazánk ura volt.

Az 1848/49-es halálos ellenséget az 1867-es kiegyezés után fokozatosan megszokta és megkedvelte az ország. Az egykori zsarnok képe lassan kitörlődött a népi emlékezetből – noha az uralkodó mindhalálig ágya fölött őrizte az aradi vértanúk kivégzéséről készült festményt.

Az agg császár pedig a századfordulón már kifejezetten tekintélyes és népszerű alak, úgyszólván megtestesítője a dualizmus rendszerének. Állítólag jó néhány hazánkfia akadt, akinek szobája falán megfért egymás mellett Kossuth Lajos és Ferenc József arcképe.

Ferenc József nem volt kivételes tehetség. Egyik életrajzírója a birodalom első hivatalnokának nevezte. A magyar történelem leghosszabb ideig uralkodó királya inkább szürke, semmint csillogó személyiség.

1916-os halála új lehetőséget villantott fel: a háborúból való kilépés, a különbéke lehetőségét. Helyébe Károly trónörökös lépett, Magyarországon IV. Károly király, a Lajtántúl I. Károly császár néven. Sokan tőle várták a csodát: érjen véget a vérzivatar.