A központi hatalmak 1916. decemberi közös békejegyzéke a Monarchia őszinte békevágya nyomán indult útjára, de alapvetően a német álláspontot képviselte. A jegyzék fölényes hangvételű volt és nem tartalmazott konkrétumokat. Németország nem a háború lezárását, hanem fokozását kívánta. Eleve számított az antant visszautasítására, ami be is következett.

„A jegyzék haditervnek, cselfogásnak látszik, amelynek az a rendeltetése, hogy az ellenség táborában pacifista mozgalmat támasszon.” – írta a pétervári francia nagykövet. „Sokkal inkább háborús manőver, semmint békeajánlat” – mondta egy amerikai diplomata.

Az antant elutasításával a németek befejezettnek tekintették a békeakciót. A Monarchia viszont úgy látta, az első lépés megtörtént, neki kell látni a folytatásnak.