Miért repülnek a rovarok a fény felé, és miért nem repülnek a Nap felé? Ismeretes, hogy az éjjeli rovarok egy része, különösen a lepkék, a lámpák felé repülnek, annak fényköréből azután legnagyobb részük nem is tud szabadulni, úgy hogy vagy megégve vagy pedig kimerülten halva potyognak le. Ezt a jelenséget tette vizsgálatainak tárgyává R. Demoll és eredményeiről a Biologischer Zentralblatt-ban számol be.
 
Elmélete igen egyszerű és plausibilis. Az állítja ugyanis, hogy a rovarok éjjel az egész környezetből csak is a lámpa közvetlen környékét birják felismerni, tehát ide törekszenek. A mikor azután a lámpához közel érnek, szemük el van kápráztatva, úgy hogy az egész környezet sötétnek tünik fel előttük, tehát részükre olyan, mintha nem is léteznék. Tételének bizonyítása végett mindenekelőtt meggyőződött arról, hogy a napfényből megvilágított szobában az égő lámpának semmi hatása sincs a rovarokra, a mi egyébként már azelőtt is ismeretes volt.
 
Elmélete szerint azért nincs hatása, mert akkor a környezet is elég jól van megvilágítva, úgy hogy felismerhető. Viszont azonban a sötét szoba benne égő lámpával nappal egészen úgy hat mint éjjel és pedig annál inkább, minél sötétebb a lámpa környezete. Ezeken kívül a következő kisértetet végezte. Összefogdosott egy sereg nappali lepkét és egy részüket a sötét szobában a lámpa közvetlen közelébe tartotta, úgy hogy kényszerítve voltak a fénybe nézni, másik részüket pedig elzártan tartotta.
 
Ezután mind a két csoportot szabadon bocsátotta és azt tapasztalta, hogy az első csoportbeliek, vagyis azok, a melyeknek szeme előzetesen el volt kápráztatva, mindjárt a lámpa felé repültek, a második csoportbeliek ellenben a sötét szobában szerteszét szórodtak és csak akkor repültek, ha zavarta őket. Ezek után az is világos, miért nem repülnek a rovarok a Nap felé. A Nap nagy távolsága miatt egyenletesen megvilágítja az egész teret, a rovar látja a részleteket tehát nincs semmi oka arra, hogy a Nap felé repüljön.