Galántai József történész monográfiájában 1918. nyárára – az utolsó német támadást követő és a nagy antant offenzívát megelőző pillanatot megragadva – a következő erőviszonyokat vázolja fel.

Alig 3,3 millió kimerült német katonával 3,6 millió főnyi, részben friss, és menet közben, az amerikaiak érkezése miatt folyamatosan gyarapodó szövetséges erő állott.

Igazi antant fölény azonban nem is a katonák számában mutatkozott (ha csak a katonákat néznénk, ennél jóval nagyobb túlerőt is hárított már a védelem mindkét oldalon a megelőző években) hanem a technikában.

Húszezer antant és egyharmaddal kevesebb német ágyú, előbbieknél folyamatos, utóbbinál akadozó muníció-ellátással. 5400 antant és 3400 német repülőgép. Ezerötszáz brit és francia tank – velük szemben húsz német gyártmányú és 170 zsákmányolt harckocsi.

De nem kedvezett a németeknek a frontvonal futása sem, mert hosszabb volt, vagyis nehezebben védhető, mint a háború során bármikor.