Dtum
Login with Facebookk
1918 | Március

Bíró Lajos színdarabja a Magyar Színházban

Hotel Imperial

Bíró a nyílt szemű haditudósító és a bátor pacifista publicista tollával írta darabját s a gyakorlott színházi embernek a publikummal való kontaktus-érzékével szerelte fel mindazzal, ami a színpadon vonzó és mozgalmas. Háborús képeinek van valami szabad szemmel felismerhető sajtóhadiszállási jellege, ami nem abban áll, hogy az egész háború a hazafias és larmoyans látószögbe van beigazítva (ezen már, hála Istennek, vagy két éve túl van még a legszorosabban vett sajtóhadiszállási irodalom is), hanem abban, hogy a főbb parancsnokságokból nézi a háborút s azt írja meg róla, amit annak idején mint haditudósító maga körül megfigyelt, de akkor nem írhatott meg, ami a frontról odáig elhallatszik és a közvetlen a front mögött folyó polgári életből is azt, ami összefolyik a parancsnokságon szereplő katonák életével.

 

Ebből a szempontból tipikus a színhely megválasztása: a galíciai város szállodájának hallja, ahol a hadseregparancsnok lakik s ahol a háborús élet szálai úgy összefutnak, mint a szélrózsa minden irányából ide koncentrált telegráfvonalak.

 

S tipikus az is, hogy nem a magunk hadseregét szerepelteti, hanem az oroszokét, ezt csak elképzelésből és analógiákból ismeri ugyan, de mégis többet lehet és szabad róla elmondani, jobban ki lehet menteni szólásszabadságát a cenzúra ellenőrzése alól. Nyílt és határozott háború-ellenes felfogását is szabadabban érvényesítheti ebben a milieuben.

Mert a darab patetikus tiráda a háború intézménye ellen. Nemcsak alakjai, akik közül kettő-három is, mindegyik a maga módján, kifejti antimilitarista nézetét s a főszereplő is a végén eljut a háború-ellenes meggyőződésig, - hanem a darab egész szelleme, gondolati éle is ellene mond a törvényesített, sőt hivatalosan dicsőített gyilkolásnak. Már azzal, hogy fölveti az emberölés problémáját.

 

Mert akárhogy vetik is fel azt a kérdést, szabad-e embernek embert ölni, már maga a kérdés is magában hordja a feleletet, hogy nem szabad. Amíg elköveti valaki az ölést, csalhatja magát és a világot akármiféle ideológiával a kötelességről, de amint elkövette, önmaga előtt mégis csak mint gyilkos áll.

 

A magyar tiszt, mikor elszánja magát, hogy elteszi láb alól az oroszok kémjét, a maga katonai moralitása értelmében cselekszik, de a tett után az egyszerű emberi morál fennhatósága alá kerül. Az ölés adott esetben lehet kínos-keserves muszáj, de nem lehet soha erkölcsös cselekvés.


Bíró ezt erős logikával és komoly színpadi dialektikával mutatja ki; előbb a muzsik-közkatona naiv nyelvén, aki elvesztette a katonai meggyőződését, aztán a muszka tiszt háborús megundorodásán, aztán teljes részletességgel a magyar katonatiszt lelki vívódásán és összeroppanásán.

 

Ő nem az intuitív szemlélet, s még kevésbé a lírai megéreztetés embere, inkább a logikus konstrukcióé. Személtető módszere lényegében a romantikus drámáé: nagy mennyiségű szereplőt mozgat, egyszer-kétszer tömegbe csoportosítva, nagy mozgalmat támaszt a színpadon, sok izgalmas fordulatra bontja a cselekvényt, tipikusra szélesíti ki alakjainak rajzát, kevés egyéni vonással, nagyobb súlyt vet a külső történet gazdagságára, mint a belsőnek feszültségére és felhasználja a retorikai pátosz eszközeit is.

 

Sokféle hangot üt meg, a tragikustól a humorisztikusig és inkább törekszik a néző elkápráztatására, mint belső megragadására. Ezzel eléri, hogy a darab jelentékenyebbet mutat, mint amilyen s a dús fűszerezéssel elleplezi azt a kis újságpapír-ízét, ami tagadhatatlanul megvan benne.

 

Az orosz lélek a maga különböző típusaival jobbára színpadi formulázása annak a képnek, amelyet a nagy orosz írók hatása alatt a világsajtó átvitt az emberek tudatába s a többi alakok, velük a cselekvény is, sokkal nagyobb mértékben vezeti vissza életét a kigondolásra, mint a belső élményre. Hatásos színdarab, ízig-vérig teátrum.

A Magyar Színház előadásain újabban mint gyakrabban érezzük úgy, mintha kisebb vidéki város színtársulata játszana előttünk két-három fővárosi vendégművésszel. Törzs Jenő játéka mindig színvonalat és stílust jelent, Fedák Sárié nem annyira színvonalat, mint inkább asszonyi érdekességet, néha beszédnek és mozdulatnak valami ösztönszerű, csaknem nyers eltalálását, - a többieké alig jelent valamit.

 

Schöplin Aladár

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Az angol-franczia gyarmatügyi egyezmény
Április 8-án irták alá Londonban, az angol külügyminiszter és a...
Rendőrkézre került Jellinek Géza Rendőrkézre került Jellinek Géza
A rendőrség letartóztatta Jellinek Géza 41 éves műszerészt és...
Windett Frigyes lesz a B. T. C. football kapitánya Windett Frigyes lesz a B. T. C. football kapitánya
Windett Frigyes a jeles angol football-játékos, az őszi idényre...
Együttmarad a Bethlen-kormány
Mialatt a nemzetgyülés tagjai jórészt kerületeikben időznek,...
Atlétáink sikere a sport klasszikus hazájában Atlétáink sikere a sport klasszikus hazájában
Szombaton kezdődött a görög fővárosban a pompás, régi, fehér...
Beszélgetés az új, szegedi magyar filmgyárról Beszélgetés az új, szegedi magyar filmgyárról
Vincze Aladár főorvossal és Désy Alfréddel a régi Star filmgyár...
Lóhús és lótej Lóhús és lótej
A lónak főhasznosítása az erőtermelés. Húsát hazánkban csak elvétve...
UTE - Vasas 3:0 (2:0) UTE - Vasas 3:0 (2:0)
A legszebb stílust játszó Vasasok sorozatos győzelmek után már...
Az 1920-as olimpiász
1914. junius 20. – Kevesen vannak bizonyára közöttünk, akik még...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98