Az utolsó csók
Egy huszonkét éves budapesti ügyvédbojtár, - ha nincsen különös fantáziája és életismerete, - mit képzel az élet tetejének, olyan dolognak, a miben összesűrűsödik az életnek minden szépsége, értéke és gyönyöre, a mire érdemes rátenni egész életét s ami után szívesen meg lehet halni ?
A dúsgazdag élvezők valami nagy találkozóhelyén, a legnagyobb luxus közben, melyet az ügyvédhojtári fantázia ki tud találni, s a mely egyértelmű egy fényes szálloda legfényesebb lakosztályával, - egy fejedelmek ínyének való lakoma, gyöngyöző finom borok mellett egy nagyszerű nő, Páris legszebb megvásárolható nője, - ez a gyönyörök ideálja nemcsak Bíró Lajos ügyvédbojtárjának, uj komédiája .
Az utolsó csók főszereplőjének, hanem még sok-sok hozzá hasonló köznapi fiatal embernek is, a kik a nagyvilági életet a pesti kávéház távlatából nézik s a fényről, luxusról való ideáljuk is tulajdonképen csak egy pesti kávéház ideiglenes luxusának megsokszorozása.
Az alak a kit Bíró Lajos felkapott, a mi aszfaltunkon termett s ezzel megkapja budapesti veretét a nemzetközi környezetben lejátszódó darab is. Az a gondolat: a váratlanul egy nagyobb pénzösszeghez jutni, egy napig fejedelmileg élni belőle s azután jöjjön, a mi jön, - ott hever kávéházi asztalainkon s mindenütt másutt, a hol könynyelmű, élvezetre vágyó, az élet örömeit túlságosra becsülő s az élettel könnyelmű, czinikus játékot játszó fiatalemberek töltik idejüket.
Ha aztán ezt az ötletet valami véletlen megvalósítja, ha Nagy János ügyvédjelölt - ezzel a névvel is jelzi a szerző, hogy nem egyént hanem típust akar bemutatni - kétezer forinttal, apai örökségével megjelenik Montecarlóban, felfedezi Beauregard Klárát, a megvásárolható nők legszebbikét, egy rettentő nagyúr, a livádiai herczeg szeretőjét s épen abban a pillanatban fedezi fel, mikor a pompás szép nő bosszút akar állni herczegén, mert az egy estét - nincs még fiú-örököse - a feleségével akar tölteni, - nos, hát akkor érdekes dolgok történhetnek.
Ezeket az érdekes dolgokat adja Bíró új darabja és pedig úgy, hogy csakugyan érdekesek is, velejükben komikusak, de megvan bennük az a melancholikus mag is, a mely minden igazi komédiának megadja az emberi értelmét. Az ügyvédbojtár a maga köznapi illúzióit akarja kiélni és belebotlik váratlanul valamibe, a mi valóság, - egy napra való gyönyört akar és belebotlik egy igazi, életre szóló élet-értékbe, egy estére való mámort keres és megtalálja az igazi szerelmet.
A herczeget provokálni akaró, bosszúja eszközét, az egy estére való gavallért lesajnáló, hisztérikusan idegeskedő cocotte, a ki még eddig nem találta meg az igaz érzést, az első csókot s ezért utálja az utána epekedő férfiakat s a szokatlan környezetben zavartan csetlő-botló, a helyzethez illő tónust megtalálni nem tudó félszeg ifjú egymásra találnak a közös alacsony származás révén, valami kasztbeli bizalmasság fejlődik ki köztük, összemelegednek s ebből az összemelegedésből hirtelen fellobbanó szerelem lesz. Ennek az átváltozásnak a rajza a darab lényege ezért íródott s ebben Bíró Lajos, jobban, mint valaha, igazi írónak, az elhitetés, az alakokkal való közösség-érzés, a psychologiai rajz erős kezű mesterének bizonyult.
Pompás vígjátéki gondolat a fiú és a nő együtt a hotel fényes lakosztályában és még pompásabb az ebbe beleszövődő, eredeti és elmés motívum: Klára megvalósítja Nagy Jánossal annak a programmnak a külsőségeit, melyeket a herczeg neki, mint a feleségével eltöltendő est programját elmondott, úgy hogy a herczeg szemben levő kastélya ablakából lássa.
Eleinte nem törődik azzal, hogy a herczeg másnap esetleg agyonlövi érte a fiút, de a mint fölmelegszik iránta, mindjobban félteni kezdi S a programm végét már nem bírja ki. Ez a legjobb, a mit eddig színpadon Bírótól kaptunk s ez teszi Az utolsó csók-ot az író legjobb darabjává. Átérzés, melegség van benne s a drámaíró számítása is művészi, tudatos fölénynyé válik benne.
Örömmel láttuk viszont azt a Bíró Lajost, a kit novelláiból nagyra becsültünk. A kifejlés is gyors és biztos és erős vonalú: a herczeg fölényes nyugodtsága a kapkodó, idegeskedő fiúval szemben, a ki agresszív fellépésével csak ijedtséget akarja elfojtani s a két szerelmes könnyes elválása, mikor a reggel világossága, a való élet elszakítja őket, - megértően, megértetően és meggyőzően van ábrázolva.
Ebben a darabban olyasvalami van a darab mögé rejtve, de mindig érezhetően, a mi Bírónál nem mindig szokott érezhető lenni. Szeretet van benne.
Hogy Fenyvessi, Tanay és mindenekfelett Varsányi Irén kitűnő művészek s szerepeiket kitűnően játszották, ezt nem kell külön említeni. Egy új színész, Virányi, a főszerepben ügyes, ötletes és fejlődésképes színésznek bizonyult.
Schöpfin Aladár.
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!