Ugy negyven-ötven év előtt a birkapásztor igen nevezetes személyiség volt még a kulturállamok falvaiban, majorjaiban és gazdaságaiban is. Abban az időben majd minden gazdálkodó család ugy tartott juhokat is, mint sertéseket. A juhokat a pásztor minden hajnalban kiterelte a közös legelőre, estefelé pedig visszahajtotta a faluba, ahol mindegyik birka épp ugy megtalálta a gazdája házát, mint a többi háziállat. Ez az ösztöne megvan a birkának is, hiába tartják legostobábbnak az összes háziállatok közt.

A világháboru alatt a gyapjunak Középeurópába való behozatala szünetelt és ekkor derült ki, hogy milyen hasznos állat a birka és hogy mennyire nélkülözhetetlen annak gyapjuja. Ennek következése gyanánt persze az itthon termelt gyapju ára rohamosan emelkedni kezdett, ugy hogy a kormányoknak maximális árat kellett megállapítani.

De még ezek mellett a maximális árak mellett is a juhtenyésztő bőségesen megtalálta a maga hasznát. Igy aztán a háboru évei alatt a juhtenyésztés iránt az általános érdeklődés rendkivüli módon emelkedett és ma már nemcsak Németországban, de nálunk is, sőt a Balkán államokban is a juhállomány megint szaporodni kezd és birkáira minden gazda ugy tekint, mintha aranyból volnának.

A tejelő birkát Németországban sohase becsülték meg ugy mint Magyarországon, pedig a birkatejben sokkal több fehérje, zsír és szénhidrát van, mint a tehéntejben. Igaz, hogy a birka sokkal kevesebb tejet ad, mint a tehén, de azért vannak olyan birkafajták is (mint például a keletfriesi), amelyek igen jól tejelnek és az év tíz hónapjában fejhetők. A birkatejből vajat és finom sajtot lehet készíteni.

Hogy a birkahus milyen kitünő eledel, ezt mindenki tudja, akinek jó gyomra van és valaha birkapörköltet, vagy tokányt evett. Vannak olyan fajtáju birkák is, amelyek pompás pecsenyét is szolgáltatnak. Az angol és német tenyésztők a háboru előtt nagy eredményeket értek el a husbirka tenyésztésével.

A háboru az egyes birkafajták nemesítését félbeszakította ugyan, de bizonnyal nem szüntette meg. Ez idő szerint az a gazda cselekszik legokosabban, aki olyan birkákat tenyészt, amelyeknek husa is, gyapjuja is kiváló, s amelyek ezenkívül igénytelenek a legelőt és takarmányt illetőleg. A béke idejében minden juhgazdaságnak ez a legfőbb érdeke, amelyet szem előtt kell tartania.

A földbirtokosság egyik legsürgősebb teendője ma: megfelelő birkalegelőket szerezni. Nem ugy, hogy egyes területeket parlagon hagyjunk, mert ez a nagy népesség miatt lehetetlen, hanem ugy, hogy hegyes vidékeken, amelyek szántóföldnek alkalmatlanok, juhtenyésztést rendezünk be.