Huszár Károly miniszterelnök a mult héten néhány külföldi, nemesszivü metodista püspökkel bejárta a pesti nyomortanyákat és a közönséghez vészkiáltást intézett, hogy mindenki sürgősen segitsen a nyomorgókon: „Felelősségem teljes tudatában figyelmeztetek mindenkit, szól a miniszterelnök vészkiáltása, hogy ilyen rettenetes nyomor mellett sok ezren tobzódó fényüzésben élnek és nem gondolják, hogy ebből szörnyü bajok származhatnak, ha nem sietünk minden eszközzel az inségesek támogatására”. 

A társadalom meghallgatta a vészkiáltást. A nyomor enyhitésére sietők között a Tolnai Világlapja szerkesztősége a következő levelet intézte Huszár Károly miniszterelnökhöz: 

Budapest, 1920. január 30.

Miniszterelnök Ur! 

Hazánkban még soha ilyen visszhangra nem talált vészkiáltás, mint Nagyméltóságod nyilatkozata, melyet abból az alkalomból intézett az ország közönségéhez, hogy a metodista püspökök budapesti látogatása alkalmával egész közelről látták a nyomort. 

Bizonyos, hogy szavai megrenditették az érző emberek szivét.
Szinte óráról-órára nő a száma annak a hullámzó tömegnek, amely Kegyelmes Uram vészkiáltására a nyomorgók segitségére siet. 

A Tolnai Világlapja ötezer koronával járul hozzá a nyomor enyhitéséhez. Ez összegről idecsatolva küldünk egy postatakarékpénztári csekket, azonkivül lapunkban agitációt fejtünk ki a humánus cél érdekében, továbbá 200.000 példányban szét fogunk osztatni egy képes reklámot, mely a nyomort ábrázolja és felhivjuk ebben a közönség figyelmét a segitő akció támogatására. 

Hisszük, hogy ebbeli ténykedéseinkkel hasznára leszünk kegyelmes Ur gyönyörü akciójának és boldogok vagyunk, hogy részt vehetünk e nemes és humánus mozgalomban. 

Maradtunk
Miniszterelnök Urnak

hazafias üdvözlettel
A Tolnai Világlapja szerkesztősége