Uj kabinet Kérdés, hogy uj korszak-e? Jelent-e változást az, hogy Bethlen Istvánnak hívják Teleki Pált, Bánffy Miklósnak Gratz Gusztávot, Bernolák Nándornak Benárd Ágostont és Ráday Gedeonnak Tomcsányi Vilmos Pált? Mert ha tovább fog folyni a fortwurstlizás, ha csak folytatása lesz az uj korszak a régi posványosító, elkenő, folyton kiegyezkedő, kanapéperekkel patvarkodó, pártpolitizáló sivárságnak, akkor ugyan kár volt válságosdit játszani, kár volt uj nevekre átfesteni a régi cégtáblát, mert akkor – mint a régi politikai terminológia ezt kifejezni szokta: - nem a kutya változott meg megint, csak a nyakravalója.

Mi bízunk az uj kabinetben. Hiszszük, hogy e válság végre változást is jelent. Bízunk először azért, mert az uj miniszterek legtöbbjét nem a pártok hangosai közül rekrutálták, hanem kivülről hozták. Hozták, hátha az uralkodó pártokhoz tartoznak, bárha csoport nem állott a hátuk mögött, hozzák pártpolitikai szempontok ellenére, hozták el azokat, akiket szakértelmük, multjuk, egyéniségük és nem az képesített a miniszterségre, mert ilyen vagy olyan csoporttal kierőszakolták kinevezésüket.
Bízunk bennük, mert az ujak legtöbbje régi ember, aki sem a forradalom, sem az azt követő zavaros politika divatos szólamait nem szolgálta, mert olyan emberek, akik félre tudtak állni és akik egyik párttal szemben sincsenek avanzsálva.

Bethlen erős, markáns, kemény egyéniség, sok van benne Tiszából, a régi erdélyi politikusok makacs sovinizmusát egyesíti ugyancsak az erdélyiek politikai simaságával, helyzet-felismerési és ahhoz való alkalmazkodási ügyességével. Bánffy egy magasabb kulturnívót képvisel, szép magyar értelemben vett nyugateurópai ember, diplomáciai jártassággal és nagy összeköttetésekkel. Ráday a vaskezü királyi biztos fogadott fia, a csendőrség megalapítójának fia, energiájáról, egyenességéről ismert kedvence az elhunyt Tiszának. Bernolák, bár a kereszténypárt szélsó táborába tartozik, de egyike a legkiválóbb jogászoknak, modern ember, aki sokat tud és sokat megért. Mayer János pedig nagyatádi Szabó István legrégibb híve, legintimebb barátja: felvilágosodott, igen eszes, igen erős, igen meggyőződéses, talpig férfi. Ezektől az uj miniszterektől csak jót, csak szépet várhatunk. Várunk is.

Valóra váltják-e reményeinket? Lesz-e elég erejük, meg fognak-e tudni birkózni az akadályokkal? Mi hisszük, hogy igen, de nem érne meglepetés minket akkor sem, ha csalódnánk. Mindenesetre várjuk az uj korszakot, ha eljő: mi fogunk neki a legjobban örülni, ha megcsalódunk: egy csalódással több, időt vesztettünk megint, eltolódott ismét talpraállásunk, ami mérhetetlen krá lenne az országnak és katasztrofális bukást jelentene nekik is.