Kedves és vidám szin vonult be a pesti utakra az uj plakáttal. Itt is, ott is megkapja a szemet egy-egy színes ötlet, hirdető-oszlopok papiros foltjain dús és halmozott tömegek nyüzsögnek. Jobbadán mozik plakátja ezek az ujfajta – legalább is nálunk ujfajta – reklámok és Gunnar Tolnaest, a hájas és groteszk Fattyt, Amerika dédelgetett kedvencét: Hartot:az acél-arcélü cowboy-szinészt, vagy a meghatóany kicsiny asszony-lánykát: Mary Pickfordot hozzánk elénk. De ott guggol egy plakátbörtön rácsablakánál Douglas Fairbanks is, örök mosolya látni engedi egészségesen villogó fogainak rácsozatát és a ruha alatt ujabb vakmerő tréjára duzzadnak izmai.

Éjjel mikor most lágy havak kristálykáival van beporozva az utca és még csendesebb, mint holdszürke, bágyadt alvások idején, mikor nem harsogják végig bántó, nappali zajok és csak egy-egy drága részeg csendes morfondirozása hallatszik, az éjjeli vándorok, akik megszokták, hogy mélázó fütyörészés közben inkább befelé nézzenek és el hagyják siklani szemük fotografáló masinája elől a kisebb, semmitmondó csendéleteket, de még a szokatlanabb apróságokat is, anélkül, hogy elcsattantanák figyelmük závárját megállnak és nézik a plakátokat, megállnak és gyönyörködnek. Mert ime lehet kiabálni zajtalanul is, hogy csak olyasvalakit zavarjon a kiálltozás, aki nem haragszik a háborgatásért és lehet zajtalanul olyan dolgot kiabálni, ami érdekli az embert.

Határozottan jól esik a plakát, a melynek mindegyike fantasztikus rébusz, hallatlan rutinnal kikopott részlete valaminek, egy állitó mondat, aminek végiben láthatatlan tintával ügyesen elhelyezett kérdőjel van és muszáj utánajárni, mi rejlik a kérdés nögött.
Igy, együtt, ez üzletnek is ügyesm szemnek is jó. Nem lehet kifogást emelni. Izléstelenség alig akad. És magyar piktorok csinálják.

El lehetne tehát gondolkodni az „uj” művészet problémáin, amelyről apostolai azt hirdetik, hogy el kell hagynia a könyvtárak és galériák szűk kereteit, ki kell vonulnia az utcára, hogy harsányan hirdesse a maga követeléseit immár nem kiválasztott százaknak, hanem sulyos és tömör millióknak.

El lehetne meditálni ezen finom és esztetizáló tollal, de nekünk valami más jut eszünkbe. Hogy ezek a kedves ötletek, harsány szín-szimfóniák nemsokára megint szürke és unalmas falravaszoknak fogják átadni a helyüket. Szürke és unalmas, fájdalmasan unalmas plakátoknak, amelyeken semmitmondó, egyforma, szabályos, hideg betükkel ez fog állni.: Éljen X. Y. szeretett képviselőjelöltünk.