Az időjóslás tudománya nagyon régi. Már az ókori görög prognostikont, jóslatot állitottak fel nemcsak a jövendőre, hanem az időjárásra is. Ha aztán a prognostika nem vált be, ez nem ingatta meg a jó görögök jóslatokban való vakhitét, épp oly kevéssé, mint ahogy mai napság az egyszerű földmivelő ember erősen bizik az ő kedves kalendáriumában időjóslásában.

Előre tudni az időjárást – ez végtelenül fontos dolog nagyon sok foglalkozási ágra, de legfontosabb a mezőgazdaságra. Ezért a tavasz beköszöntése után késő őszig a gazda szeme sürün tekintget a magasságba, Isten áldását várva onnan üdítő eső vagy melegítő napfény alakjában.

Ma már, hála a tudománynak, nem szorulunk az ókori jóslásokra, sem a kalendáriumi jövendőmondásra. Ma már tudjuk, hogy az időjárás tudománya, tudományos nevén: meteorológia, kiderítette, hogy az időjárás sokféle elemnek egymásra hatásából alakul ki és így ennek a tudománynak sok mindenre kell figyelmét kiterjszetenie.

Tudjuk, hogy a levegőben lejátszódó összes jelenségek végoka a Nap, amelynek alátűző sugarai melegítik föl a Föld felszinét és ennek közvetítésével a felettünk elterülő levegőt. Tehát a Nap okozza a Földön a levegő hőmérsékletének változásait. Bolygórendszerünknek ez a nagy álló csillaga aszerint, amint az évszakok váltakoznak, a mi tájainkon tavasztól nyár végéig, mind nagyobb és nagyobb meleget idéz elő. Ősszel aztán a Nap lassacskán aláhanyatlik és beköszöntenek a hideg téli napok.

Hasonló szabályos hőmérsékleti ingadozást tapasztalunk rövidebb időközökben a nap 24 órájának leforgása alatt is. Nappali és éjjeli hőmérséklet között mindig igen nagy a különbség. Ennek a különbözetnek a megfigyelésére a meteorológia finom és pontos műszereket használ, mert a levegő hőmérsékletének változásaitól függ az időjárás alakulása.

Ugyanis, amidőn a Nap felkel, lassanként annyira átmelegíti a talajt, hogy ez azután a felette levő levegőt melegíti fel. A felmelegített levegő könnyebbé válik és kezd felszállni s eközben mind hidegebb és hidegebb légrétegek közé jut. Ez a felfelé szálló levegő magával viszi az elpárolgott vizet, amely a levegőben láthatatlan parányi cseppecskék alakjában van jelen. Odafenn azonban, ahol még hideg van, ezek a cseppecskék sürüsödnek, mint ahogyan a meleg szoba levegőjétől a hidegvizes palack külső falára a párák harmat alakjában lerakódnak.

Fenn a magasban a lecsapódott párákból képződnek a felhők. Ezeknek alakja és vonulási iránya is mindenkor jellemző a időjárásra. Igy például a sürü, nehéz és sötét gomolyfelhők, melyeknek először csak a koronája emelkedik a látóhatár fölé, zivatarokat jelentenek, viszont ha tiszta, derült időben az égen finom, fátyolszerű felhők jelennek meg és ezek mindinkább tömöttebbek lesznek, akkor esős idő beköszöntése várható. A kék égen úszó bárányfelhők leggyakoriabbak az esőzés után, tehát megjelenésük esetén derül időjárásra van kilátás.

A felettünk elterülő levegőrétegek súlyukkal reánk nyomást gyakorolnak, amelyet az u. n. barométerrel, vagyis légsulymérővel meg is mérnek. Ha sok a felettünk lévő levegő, akkor súlya nagy, ha kevés, akkor természetesen kisebb.

Az országos meteorológiai (időjárási) intézet az ország különböző részein megfigyelő állomásokat állított fel, amelyek tudományos eszközökkel megfigyelik a levegő nyomását, hőmérsékletét, páratartalmát, a felhőzetet, az esőt, végül a szél irányát és erősségét is és észleléseik eredményeit naponta megsürgönyözik a központi intézetnek, ahol azokat feldolgozzák és ezeknek alapján rövid szavakban foglalva megmondják már délelőtt 11 óra táján, hogy másnapra milyen idő várható.

Ezek a jóslatok száz közül legalább 80-84 esetben pontosan jelzik előre az időjárást. Igy hát ha mindmáig nem is vagyunk képesek arra, hogy esőt csináljunk, de annak bekövetkezését jó előre megjósolhatjuk.