„Fölveti a pénz a parasztot” mondják itt a fővárosban és irigyelik a falusiakat, akik állítólag úgy élnek, mint hal a vízben. Ami jó és drága, a fiatal libától kezdve a piros cseresznyéig, az mind az övék. Kis királyok módjára lakmározhatnak. Ezt tartják róluk. Pedig mondhatom, hogy a fővárosi munkások általában véve jobban táplálkoznak, mint azok, akik földet túrva termelik az aranyértékű élelmiszereket. 

Földmívelőnépünk táplálkozása, ahhoz képest, hogy milyen munkát végez, hiányos, egyoldalú és sok helyen silány. Kenyér, tészta, szalonna és krumpli adják a nép táplálkozásának főanyagát. Főzeléknek és gyümölcsnek is szerep jut a maga idején. De a hús itt ritka vendég. 

Az állatok takarmányozása immár tudományos búvárlatokon alapul.
Grammra ki tudjuk számítani, hogy az egyes takarmányfélékkel mennyi zsír, keményítő és fehérje jut az állati szervezetbe. Az istállók étlapját tehát úgy állítjuk össze, hogy az állati szervezet minden hő- és szervképző anyagból megkapja azt a mennyiséget, amelyre szüksége van. 

Fájdalom, a falusi nép étlapjának összeállításánál ez a gondosság rendszerint nem érvényesül. A föld népe sok keményítőt vesz magához, fehérjét keveset. Az egyikben pazarol, mert többet ad belőle testének, mint amennyit az felhasználhatna. A másikból azt sem pótolja, amit a szervezet munkaközben felhasznál. Igaz, így is megél, a munkát is bírja, de hamar kiéli, elkoptatja a testét s emiatt sokszor fejlődésében is visszamarad. 

Nem értem, hogy idáig nem vetettek ügyet arra, hogy a nép táplálkozását helyesebb irányba tereljék. Pedig sokkal jobban táplálkozhatna népünk ugyanazzal a költséggel, ha okosabban állítaná össze az ételeit. 

Sok helyen vadásztam és mindig figyelemmel kísértem a hajtófiúcskák kosztolását. Nyár szakán mindig csak kenyérrel és gyümölccsel volt bélelve a fiúk tarisznyája. Télen egy kis szalonnát ettek a kenyérhez, odahaza pedig krumplileves, tej vagy tésztavacsora várta őket. Gyakran vadászat után tanyát vertünk s én vettem kézbe a legénykék élelmezését. Persze, ilyenkor vadhús is bőven akadt.