Hogy a biológiai kutatásnak és biológiai ismereteink előrehaladásának mily fontos tényezője a vízmenti biológiai kutatóállomás, azt a J. I. Coste által 1859-ben Con-carneau-ban (Franciaország) alapított első biológiai állomás létesítése után csakhamar mindenütt fölismerték. Minden művelt nemzet iparkodott biológia: állomást létesíteni, hogy az általa elérhető tudományos és gyakorlati előnyöket kihasználhassa.

Nálunk is régen fölismerték a vízmenti biológiai állomások nagy tudományos és gyakorlati jelentőségét. A kir. Magy. Természettudományi Társulat Állattani Szakosztályában néhai Vángel Jenő indítványozta legelőször, hogy az Adrián biológiai állomást létesítsünk, néhai Hermann Ottó pedig ugyanakkor egy balatoni biológiai állomás szükségessége mellett szállott síkra. Néhai id. Entz Géza és Horváth Géza is sürgették ily állomás létesítését.

Az Állattani Szakosztály a Növénytani Szakosztállyal karöltve föl is írt a közoktatásügyi és földmivelésügyi miniszterekhez ilyen biológiai állomás fölállítását kérve, de akkor ez pénzhiány miatt nem valósulhatott meg.

Mikor néhai Lóczy Lajos indítványára 1891-ben a Magyar Földrajzi Társaság elhatározta és megkezdte a Balaton tudományos kutatását és a 28 évig tartó és az egész világ elismerésével méltányolt munka során kitűnt, hogy tudományos szempontból is mily páratlan és az egész világon egyedül álló kincsünk a Balaton: ismét fölmerült egy ott létesítendő biológiai állomás szükségességének gondolata. De a szép tervet megvalósítani ekkor sem sikerült.

Szószerint idézem Lóczy Lajosnak, elhúnyt világhírű geográfusunknak szavait „A Balaton" c. könyvéből :”kétségtelen, hogy egy biológiai állomás a Balatonon, amire még annyi rábeszéléssel és memorandummal sem voltam képes az intéző köröket kedvező elhatározásra rábírni, a Balatonon a szerves és különösen állati életének megvilágítására igen jelentős tapasztalatokat szerezhetne; nemcsak a tudománynak, hanem a közgazdaságnak és a gyakorlatnak is nagy hasznára volna ez”.

Ha nem vesszük tekintetbe Amerikát, ahol minden egyetemnek megvan a maga biológiai állomása s ahol a jómódúak, ilyen állomások alapítása által teszik halhatatlanná nevüket s csak azt vesszük, hogy Európában mintegy száz kisebb-nagyobb biológiai állomás dolgozik, meg kell állapítanunk, hogy ezen a téren nagyon elmaradtunk. Annál nagyobb örömmel hallhatta minden magyar azt a hírt, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum végre-mégis megoldotta ezt a fájdalmas kérdést és megalapította a Balaton partján az első magyar biológiai állomást.

A révfülöpi kikötőépület emeletén egyelőre eléggé megfelelő helyiségeket engedett át a földmivelésügyi minisztérium három évre az új intézet céljaira, úgy hogy az állomás f. év május hó 16-án megnyílhatott. Minthogy az új intézetet tulajdonképen a Magyar Nemzeti Múzeum Állattára alapította, az adta a legszükségesebb fölszerelését is, elvonván magától az állattártól azt amire a biológiai állomásnak okvetetlenül szüksége volt.

Ez a fölszerelés, azonban túlszegényes lett volna s annyira hiányos volt, hogy az állomás nem igen dolgozhatott volna. A társadalomhoz fordultunk tehát fölszerelésünk hiányzó részeit ajándékba kérve. És dacára a nehéz időknek és nyomasztó gazdasági viszonyoknak, alig akadt a felkért magánosok és vállalatok között egy-kettő, aki kérésünket ne teljesítette volna. Valóban páratlan és példás áldozatkészséggel siettek az emberek az új tudományos intézet megsegítésére, úgy hogy legszükségesebb fölszerelése igen rövid idő alatt együtt volt s ma az európai állomások nagy részével fölveheti a versenyt.

A bútorokat a Lingel és a Palágyi bútorgyár, a csónakot a M. F. T. R., a selyemhálókat Hofherr és Schranz, a drótszitákat Haidekker Sándor, sodronykötelet Felten és Guilleaume, köteleket Ádám Miksa, vászonneműeket Wein Károly és Gr. Zichy Rafaelné, hőmérőket Juszt László és Gyula, vegyszereket Thallmayer és Seitz meg a Chinoin gyár, mikroszkópot és bonceszközöket egy ismeretlen lelkes tudománybarát, mikrotomot Reimann György, mérleget Erdélyi és Szabó, laboratóriumi vegyi fölszerelést Veit Albert ajándékozták az intézetnek.

Igen sokan gyarapították és gyarapítják adományaikkal könyvtárunkat is. Nem akadt szakember, aki apró ajándékokkal hozzá ne járult volna fölszerelésünk tökéletesítéséhez. Különösen a külföldi biológiai állomások és tudományos intézetek üdvözölték nagy örömmel az új testvérintézetet és kiadványaik megküldése által anyagilag is iparkodtak rajta segíteni.

Állomásunkon jelenleg 6 munkahely áll a búvárok rendelkezésére, melyeket a Nemzeti Múzeum kötelékébe tartozó szakemberek ingyen használhatnak s ingyen szállásban is részesülnek, mások ellenben havi 50 aranykoronát fizetnek és ellátásukról is (mely napi 100.000 koronába kerül étkezéssel és szállással együtt) maguk gondoskodnak. Minthogy csak három mikroszkópunk van, az idegenek ezt is magukkal hozzák.

A külföldiek is nagyon érdeklődnek az állomás iránt. Így egy külföldi biológiai állomás vezetőjén kívül, ki már két ízben tartózkodott az állomáson, számos más külföldi kutató is meglátogatta már intézetünket. Ezenkívül nyolc biológus jelentette be érkezését, egy pedig a jövő nyárra két hónapra asztalt is foglalt már. Az e nyári munka eredményeképen szeptemberben megjelenik állomásunk tudományos folyóiratnak az Archívum Balatonicum-nak első száma, mely szétviszi majd a magyar állomásnak és magyar munkának a hírét az egész világba.

S ha oly szeretettel és megértéssel találkozunk ezután is, aminővel eddig a magyar társadalom ügyünket fölkarolta, egy-két év múlva felépül az állomás saját s erre a célra berendezett épülete, nyilvános aquariummal, hogy hirdesse a „magyar tenger” partján a magyar munka eredményét!

Dr. Hankó Béla.