Dtum
Login with Facebookk
1925 | Október

Hogy tanítjuk a csikót kocsiba?

Irta: Kiss Mihály

Ha a csikó a hámot, kantárt és az ezzel kézen való vezetést már szivesen tűri, akkor a tanításban egy lépéssel tovább megyünk. Megjegyzem, hogy a kellő takarmányon nevelt és tartott, jó szülőktől származott csikót hároméves korában már tanításba vehetjük. (A hidegvérűnek csúfolt nehéz igást már kétéves korában.)

Aki inségesen tartja a csikót, annyit veszít oktalan fukarságán, hogy lovát ötéves korában is csikónak nézik. A jó erőben levő (abrakolt, de nem hizlalt) csikó hároméves korában már bátran használható okkal-móddal minden könnyebb mezei munkára, csak éppen szántásra és a vetőgép vontatására nem. Illő munka közben sokkal egészségesebben fog fejlődni rendes takarmányon, mintha éheztetve vagy hizlalva poshasztjuk az istállóban.

A tanítást azon kezdjük, hogy a két istráng végébe egy-egy másik istrángot hurkolunk be. Igy az istráng még egyszer akkora lesz, mint volt. A meghosszabbított istráng egy-egy végét a kezébe veszi, aki a csikót tanítja, a segédje pedig kantáron fogva vezeti a csikót egyenes irányban, hol előre, hol fordulóban, ahogyan a tanítómester parancsolja.

Az istrángot tartó embernek az a dolga, hogy a csikó után járva, az istrángokba kapaszkodva, a csikót lassanként rászoktassa a húzásra és arra, hogy az oldalát, a combját súroló istráng érintéseit megszokja és tűrje.

Mikor jól és türelmesen végzi a csikó azt, amit mi kívánunk tőle, közben-közben egy-egy maréknyi abrakkal, megállással és simogatással jutalmazzuk. De nemcsak a szívesen való megállást, hanem a készségesen való újraelindulást is meg kell jutalmaznunk, mert az a fontos, hogy a csikót akkor jutalmazzuk, amikor akaratunkat megérti és szívesen teljesíti.

Mikor a csikó már nem idegenkedik az istráng érintéseitől, a mögötte járó tanítómester balkezébe veszi a két hosszú istrángot, jobbkezébe egy könnyű, hosszúnyelű ostort és azzal biztatja barátságosan a csikót, ha ellustulna vagy épenséggel megállana, amit nem szabad tűrni. Ez a munka lépésben történik. Hány napon át, az attól függ, hogy könnyen tanul-e a csikó vagy nehezen.

Ha már szép türelmes és előre igyekvő, akkor csúsztatóba szokták fogni. Ez olyan féle fatuskó, mint a vasúti talpfa, elől szánkótalp módjára kissé fölkerekítve, hogy csúszhasson, azután egy hámfa mozgékonyan ráerősítve és egy szál egyenes ekeszarva, melybe a csúsztatóra lépő ember megfogódzhatik.

Ebbe fogják be a csikót, még mindig dupla hosszúságú istránggal, hogy a tanítót meg ne rúghassa; elől pedig még vezetik, de a gyeplő már a mester kezében van. Ha üresen szívesen húzza a tuskót, akkor a mellette járó mester időközönként rááll, hogy a csikónak erősebben bele kelljen feküdnie a hámba. Ezt föltétlenül sokat kell gyakorolni a csikóval.


Ha igen jámbor a csikó és engedelmes, akkor a csúsztatóval való tanítás akár el is maradhat és az istránggal végzett iskola után a kocsiba foghatjuk igen nyugodt, jól tanított öreg ló mellé, ép úgy, mint azt, amelyik a csúsztató iskolát is kijárta.

Még így is jó, ha a tanítómesternek van segédje, aki a csikó zablájába, a gyeplőszár mellé egy három méteres, kenderből való vezetőszárat becsatol és gyalog elindítja, pár lépésen át kisérve a csikót; azután menetközben (a kenderszár végét a kezében tartva) csöndesen fölkapaszkodik a kocsis mellé.

Ez a segéd arra való, hogy szükség esetén leugorjon és kézen vezesse előre a csikót, ha nem akarja megérteni, hogy előre kell mennie. Ostorral ezt nem minden ember képes rendesen elvégezni és a rosszul kezelt ostorral többet árthat a tanításnak, mint használ.

Ily módon tanítjuk türelemmel és jóakarattal, nap-nap után a csikót, amíg csak teljesen be nem tanul. Kezdetben csak lépésben, később már hébe-korba kissé döcögtetve is. Minél többet egyenes vonalon, de néha körben járva is és a jobbra-balra való fordulást is gyakorolva. Ezzel a csikó lassanként megtanulja a gyeplőnek való engedelmeskedést, amit úgy hívnak, hogy vezetés.

Fontos a megállást és a sima elindulást is gyakorolni, de ne úgy, ahogy a csikó akarja, hanem, amikor a kocsis parancsolja. Ha üres kocsival már jól indít, akkor lassanként egy kis teherrel is megpróbálkozunk.

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Méregdrága minden, de mulatni nem lehet Méregdrága minden, de mulatni nem lehet
A ligeti szórakozóhelyek közt mindig keresett hely volt a Jardin de...
Van-e drágaság vagy nincs? Van-e drágaság vagy nincs?
Ha a pesti háziasszonyt, vagy a kisfizetésű családfőt kérdezzük...
A német csapatok bevonultak Koppenhágába A német csapatok bevonultak Koppenhágába
Csak a mi nemzedékünk számára jelentett meglepetést a német csapatok...
Horváth Ignác szabadsághős Horváth Ignác szabadsághős
Horváth Ignác szabadsághős, akit századik születésnapján a napokban...
Riasztó bálvány Riasztó bálvány
Az afrikai falvakban élő angol hittérítők különös módon óvják meg...
Hirek a MAC-ból Hirek a MAC-ból
Hogy sportegyleteink manapság már mily nagyarányu tevékenységet...
Hogyan szépítik magukat a japán nők Hogyan szépítik magukat a japán nők
A japán nők szépségápolása sokkal körülményesebb és hagyományokban...
Az FTC országuti versenye Az FTC országuti versenye
II.-od osztályu ifjusági és szenior országuti futóversenyt rendezett...
Grönland úszó rádióállomása Grönland úszó rádióállomása
Grönland a 17. század óta Dániához tartozik, de alig néhány éve...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98