Schürer-Waldheim1 szerint a közönséges feketebodza (Sambucus nigra L.) bogyóinak levéből, kevés timsó, vasgálic és ecet hozzáadására olyan tinta, úgynevezett Sambucin-tinta készíthető, amely használatkor ibolyásszínű betűket ad, amelyek azonban rövidesen sötétfekete színűre változnak. E tinta elkészítését e sorok írója is megpróbálta.

A hozzávaló bodzabogyókat azonban kissé későn (1924 szept. 14.) szedettem. Ennek tulajdonítottam, hogy az összecsömöszölt bogyó sűrű, nyálkás természetű levet - helyesebben cefrét - szolgáltatott. Ebből sehogyan se akart lé elkülönülni.

Szobában vagy két hétig állani - erjedni - hagytam a cefrét és ezen idő elteltével az elkülönült lé mintegy három és féldeciliternyi (350 cm3) mennyiségéhez 20 cm3 ecetet, 7 g timsót és 17 g vas-gálicot adtam. Kellő mennyiségű vízben oldottam fel e két sót, s úgy öntöttem a bodzaléhez.

A kész tinta kellő sűrűségű és egyenletesen folyik a tollból. Állás alkalmával azonban a borvirághoz hasonló vékony, fehéresszínű hártya mutatkozik a felszínén, úgy hogy nem tudom, nem volna-e célszerű még valaminő fertőtlenítőszert (pl. phenolt) is használni.

A bodzatintával írott betűk sötét-ibolyás-színűek. Könyvbe rakott vele készült írás
mintegy hat hét alatt sem feketedett meg teljesen. Ellenben, a fény hatására az írás aránylag rövid idő alatt teljesen sötétfekete színűre változott.

E tinta készítéséhez való bodza majdnem mindenütt megtalálható, illetőleg megszerezhető. A hozzávaló segédanyagok is elég olcsók, úgy hogy készítését érdemes megpróbálni.

Dr. Windisch Rikárd.