Három fenyegető levél miatt, háromszor akarta megölni magát a jászkarajenői bombaügy hőse.

Megkerült az eltünt Kovács József.

Tegnap megjelent a főkapitányságon Eöry Miklós, a Park szálló egyik képviselője és bejelentette, hogy ismerősétől, Kovács József magántisztviselőtől levelet kapott, melyben huszonhárom esztendős fiatalember bejelenti, hogy öngyilkos lesz. A rendőrségen meginditották a nyomozástés ennek során csakhamar meglepő dolgok derültek ki.

Megállapították ugyanis, hogy az öngyilkosságot bejelentő fiatalember azonos Kovács Józseffel, akit annakidején azzal biztak meg, hogy a jászkarajenői zsidó korcsmáros házát kézigránátokkal robbantsa fel. A fiatalember elvállalta ugyan a megbízást, később azonban megijedt, meggondolta a dolgot, a robbanás céljára átadott kézigránátokat a rendőrségre juttatta és így a birói eljárás során nem is büntették meg.

A birói eljárás befejezése után Kovács József édesapjához a burgenlandi Orbendsdorf község állomásfőnökéhez költözött. Kovács József, aki kereskedelmi iskolát végzett, a Nasici faipari vállalat orbendorfi telepén kapott állást, ahol szorgalmas munkával látta el hivatalát és régi társaságával megszakított minden érintkezést. Nyugalma azonban nem sokáig tartott, mert egy napon névtelen levélben közölték vele, hogy árulónak tekintik és így nem élhet tovább: kétheti haladékot adnak neki öngyilkosságának elkövetésére.

A levélben, melyen egy keresztbetett lábszárcsontokkal ellátott halálfej látható, figyelmeztették, hogy amennyiben nem lesz öngyilkos, akkor sem menekül meg a halálos bosszu elől. A fiatalember idegeit teljesen feldulta ez a fenyegető levél. Emlékezett rá, hogy a Club kávéházi szomoru emlékü csata egyik szereplője, Rigácky László milyen különös körülmények között lett öngyilkos, éppen ugy, mint később az erzsébetvárosi bombamerénylet szereplői közül Kiss Ferenc és Kasnya János. Kovács Józsefet nagy félelmében, hogy a bosszuálló kezek kinyultak feléje, otthagyta állását, feljött Budapestre és valami titokzatos szugesszió hatalma alatt el akarta pusztitani magát: az Erzsébet hidról a Dunába ugrott.

A közelében tartózkodó hajósok azonban kimentették és kórházba került, ahonnan néhány nap mulva elbocsátották. Kovács Józsefet ekkor hazavitték szülei és egy ideig megint békében élt. A mult év januárjában ujra halálfejes leveleket kapott:
„Az árulók számára nincs kegyelem. Január tizenkilencedikéig haladékot adunk, addig legyen öngyilkos. Ha nem öli meg magát, akkor nem menekül, a mi kezünk hosszú, nincs menekvés.”

A szerencsétlen fiatalember most már teljesen kétségbeesve megint otthagyta szüleit. Budapestre utazott és itt a félelmétől hajtva a halálfejes levél parancsa szerint január tizenkilencedikén a Corvin mozgó épülete mellett nem messze attól a helytől, ahol „bombások” szoktak összejövetelt tartani, 18 gramm veronállal megmérgezte magát.

A mentők életveszedelmes állapotban vitték a kórházba. Egy hónapig feküdt Kovács József a kórházban, ott sem az orvosoknak, sem a rendőri bizottság előtt nem mondta el, hogy miért akart öngyilkos lenni. Szótlanul, összeszoritott ajkakkal feküdt a kórházi ágyon és az ápolónők gyakran hallották, mikor éjszaka, álmában érthetetlen nevü emberekkel vitatkozott.

Rémképekkel harcolt, kért, könyörgött, hogy ne bántsák őt, nem tett semmit, csak nem akart gyilkolni.

Egy hónap mulva kikerült a kórházból, idegeit azonban teljesen megviselte ez az irtózatos hajsza. Egy ideig szüleinél lakott, azután Budapestre jött, ahol családjának jószivü ismerőse, Eöry Miklós vette pártfogásba. Szülei többször kérték, hogy jöjjön haza, a fiatalember azonban nem ment, mert szégyelte magát szülei előtt.

Csütörtökön délután azután eltávozott Eöry Miklós lakásáról és másnap levelet küldött, amelyben bejelentette, hogy nem birja elviselni a hajszát, inkább öngyilkos lesz.

Igy került a bejelentés a főkapitányságra, ahol Riszlics Lázár tanácsos, az eltünési osztály vezetője megindította a nyomozást. A detektívek sorra járták azokat a helyeket, ahol az utóbbi esztendőkben lezajlott atrocitások szereplői legtöbbször megfordulnak, Kovács Józsefről azonban semmi hirt sem szereztek.

Vasárnap hajnalban négy órakor azután arra lett figyelmes a Lánchídon szolgálatot teljesítő rendőr, hogy egy fiatalember felmászik a híd korlátjára és a Dunába akar ugrani. A rendőr megakadályozta tettében a fiatalembert és bekisérte a főkapitányság központi ügyeletére, ahol kiderült, hogy az életunt fiatalember Kovács József akit két napja keres a rendőrség.

A fiatalember kihallgatása során elmondotta, hogy nemrégiben ismét fenyegető levelet kapott, azóta alig mert kimozdulni az uccára, mert attól tartott, hogy leütik. Végül is megunta az örökös rettegést és elhatározta, hogy eleget tesz a titokzatos parancsnak. Péntek óta öntudatlan állapotban kóborolt a városban és ma hajnalban harmadszor is öngyilkos akart lenni.

Kovács József reggelig a főkapitányságon maradt, ahol megnyugtatták, hogy ne ijedjen meg a fenyegetésektől. Reggel azután értesítették Eöry Miklóst, hogy Kovács József megkerült és mivel megigérte, hogy öngyilkossági tervéről végleg lemond, elbocsátották a főkapitányságról a fiatalembert, aki oly sok szenvedésen ment már keresztül azért, mert egyszer belekeveredett a bombások hirhedt társaságába.