A világ cukortermése ez idén sokkal nagyobb, mint a mult évi volt, pedig a mult évit rekordtermésnek tartották.

Németországban 33 millió mázsát várnak a mult évi 31.5 millió után. Csehországban 30 milliót, 28.5 után. Lengyelországban 11 milliót a mult évi 8,5 után; Oroszország a mult évben még importra szorult, az idén már elért az orosz cukortermelés is odáig, hogy közel 20 millió mázsa termeléssel a belső szükségletet födözni tudja.

Decemberben kezdődik meg a kampány Kuba szigetén, amelynek eredményét az idén legalább 120 millió mázsára becsülik, ami nem is valószinütlenül magas szám, mivel e tropikus sziget mult évi termése 103 millió mázsát tett ki.

Sok ész nem kell annak a megállapitásához, hogy ez emelkedő termelés csökkenő árakat fog jelenteni az egész világon – Magyarországot kivéve. A magyar cukortermelés is szakadatlanul emelkedik, de a magyar cukorfogyasztás szakadatlanul csökken.

A gyárak el nem adott készletei egyre szaporodnak, a remény, hogy e készleteket rövid időn belül nagy haszonnal lehessen értékesiteni, napról-napra oszladozik s nem akad a magyar cukoripar vezetői között egyetlen ember sem, aki a magyar cukoradó leszállitását követelje, amelynek köszönhetjük, hogy nálunk, a termelő országban a cukor éppen a duplájába kerül, mint másutt. (Svájcban egy 1 kiló kockacukor 1/2 frank, 6850 korona, nálunk 16.600 korona.)

Ismerik-e az urak a „penny post" egyszerü példáját?
A levélportó leszállitása egy pennyre, egy félszázad előtt megsokszorozta az angol posta forgalmát. Nem gondolják-e, hogy a cukoradó és a cukorárak leszállitása a fogyasztás megsokszorozása révén még a kincstárnak sem jelentene veszteséget, hiszen neki csak mindegy lehet, hogy ugyanazt az adóösszeget, nagyobb kulcs mellett, a kisebb fogyasztáson, vagy alacsonyabb kulcs mellett a megfelelően megnövekedett fogyasztáson hajtja-e be?