Ötödik esztendeje bocsát ki a Magyar Gazdaszövetség tavaszonkint, a szűkre szabott trianoni kaptárból a kultúráltabb és mezőgazdaságilag úgy, mint szövetkezetileg nálunk sokkal előrehaladottabb német földre izmos, fogékony ifjú rajokat, hogy onnan a tapasztalatok és világlátottság értékes mézével gazdagodva térjenek vissza ősszel.

Valósággal az élet iskolája a magyar-német ifjúsági csereakció, amelyet immár közel félezer magyar gazdaifjú végzett el teljes sikerrel. Az idén hetvennyolcan indulnak útnak a német föld felé és közülük negyvenen oda is érkeztek.

Az eddigi esztendőkben is sokat tanultak ezek a csereifjak, de az idén olyasmire is alkalmuk nyílik, amit eddig nem láthattak. Az idei fiúk tanúi lesznek annak a szervezett, egységes és öntudatos harcnak, amit a német mezőgazdaság a mostoha viszonyokkal szemben folytat.

Németország mezőgazdaságát ugyanis ebben az esztendőben érte utól annak a válságnak legveszedelmesebb hulláma, amely az egész világon gazdasági téren végigsepert. Azonban amíg más államok gazdái, különösen a magyar gazdák, nem sokat tudtak tenni az ár ellen, addig a német egyetértés és szervezettség egyik hatalmas hullámtörőt emeli a másik után és egészen bizonyos, hogy sikerrel fog vele megküzdeni. Ennek a küzdelemnek nyitott szemmel való megvizsgálása, értékelése és tanulmányozása lesz az idei cserefiúk különös feladata, amire a búcsúztatásnál fel is hívták figyelmüket.

Életrevalóbb, hasznosabb akció ma alig folyik a mezőgazdaság látókörének szélesítése érdekében, mint ez a csereakció. Munkaszerető és munkára alkalmas fiatal gazdák vesznek benne részt, akik maholnap idehaza saját birtokaikon fognak gazdálkodni és a német földön okulva őrszemeivé válnak a magyar kultúra nemzeti hadseregének.

Számít rájuk az ország, hogy valóban őrszemek és fáklyahordozók lesznek és ebben a számításban az eddigi példák szerint nem is fognak csalatkozni. Mert az eddig kint járt gazdaifjak nyolcvan százaléka bebizonyította, hogy nem járta hat hónapon át hasztalanul az élet iskoláját. Bebizonyították a cserefiúk, hogy falujukban az úttörés megkezdésére alkalmasak.

Természetesen nagyon kívánatos, hogy ezekkel a fiúkkal hazatértük után is tovább foglalkozzanak a gazdatársadalom érdekképviseletei. És ez meg is történik, úgy, hogy rövidesen egész tekintélyes számú gazda fog rendelkezésre állani minden új eszme, minden jó eszme szolgálatára. Különösen a földmívelésügyi kormány, amely ezt az akciót teljes megértéssel támogatja is, találhat alkalmas kisgazdákat ebben a gárdában a több és jobbtermelési akciója számára.