Dtum
Login with Facebookk
1928 | December

A konjunktura éve

Az esztendő, amelyet a tegnapi nappal lezártunk, a hatalmas konjunktura esztendeje volt. Értsük meg – nem nálunk! A statisztika szerint ugyan a magyar termelés és fogyasztás egyaránt nőtt, emelkedett a behozott készáruk és félgyártmányok mennyisége, emelkedett ipari produkciónk is, de furcsa antidemokratikus politikai és gazdasági rendünk következménye, hogy nálunk, nem mint ez nyugati államokban történik, a konjunktura áldásait csak kevesen élvezik, a depresszió sulyát viszont igen széles rétegek. 

Nem, a konjunktura csak tőlünk nyugatra bontotta ki szélesre szárnyait, tőlünk délre és keletre a tengődés és depresszió még nagyobb volt, mint nálunk. A mult évi konjunktura középpontja már nem Németország, hanem Franciaország volt. Az 1927. évi nagy fölvirulás, amely a német birodalomban az ipari termelés indexét husz százalékkal emelte a béketermelés szinvonala fölé, 1928-ban elgyöngült és lehanyatlott, részben politikai, részben gazdasági okoknál fogva, de a német birodalom gazdasági élete még mindig magasan a békevonal fölött mozgott. 

A konjunktura ez évben részben nyugatra, részben keletre gördült.
Csehszlovákiának ragyogó esztendeje volt az az elmult. Az általános ipari termelés a cseh ipari vidéken a háboru óta a legmagasabbra emelkedett és elérte a békeévek produkciójának 113 százalékát. A cseh széntermelés is nagyobb, mint volt 1913-ban és a béketermelés 12.5 millió tonnájával szemben elérte az idén a 14.7 millió tonnát. Ugyanigy magasan fölötte jár acélipara is a béketermelésnek s a legtöbbet emelkedett a kontinentális iparok között. 

A konjunktura középpontja azonban kétségtelenül Franciaországban volt az idén. Az inflációs konjunktura leáldozása és a stabilizálási krizis óta most először bontakozott ki a francia gazdasági életnek a háboru óta jelentősen megnagyobbodott ereje.

Franciaország az elmult évben nemcsak befejezte a frank stabilizálásának és a költségvetés kiegyensulyozásának nehéz munkáját, amely igen sulyos depressziót idézett föl másfél évvel ezelőtt, hanem fölértékelte és fölszivta a francia bank és az ipari papirok egész tömegét, kiegészitette és megnövelte a Francia Jegybank aranykészletét, a tőzsdei konjunkturával egyidőben, amely, tudjuk, milyen óriási pénzösszegek mobilizálását kivánja, sok száz millió fontnyi összeget helyezett ki a londoni piacon s ami a legfőbb: simán és minden zökkenő nélkül finanszirozott egy eddig példátlanul álló ipari konjunkturát, amely egy esztendő óta változatlanul és töretlenül tart és amelynek révén a francia ipari termelés kerek egy esztendő alatt a béketermelésnek százharminc százalékára szökött föl.

Szóval a francia produkció, ma, tiz évvel a háboru után, harminc százalékkal magasabb, mint volt 1913-ban. Ez a győztes ország nagy nyeresége!

A másik győztes nagyhatalomnak, Angliának a gazdasági képe annál szomorubb. Karácsony éjszakáján a walesi herceg maga állott a rádióleadóállomás tölcsére elé és adakozásra szólitotta föl honfitársait az irtózatos nyomorban sinylődő walesi, cornwallisi és középangliai bányászok érdekében. Az adakozás megindult s a nyomort talán egy időre enyhiteni is tudják. De mihaszna? Egynegyedmillió munkátlan angol bányász van, ez családtagokkal együtt egymillió nyomorgó embert jelent, akiknek reményük sincs arra, hogy a lezárt és elhagyott bányák megnyiljanak és ők ujból munkához jussanak. 

Anglia széntermelése 1913 óta 200 millió tonnáról 180 millió tonnára csökkent s ez a csökkenés egyre tart. De a munkátlan bányászok Anglia munkanélkülijeinek csak egyhatodát teszik ki, hol vannak még a vasmunkások, a takácsok, az elektrotechnikusok? Ki tudná valamennyit fölsorolni? Egy szellemes francia diplomata mondotta a minap, Anglia a napoleoni háboruk után föláldozta a földmivelését, a világháboru után vajjon az iparát fogja-e föláldozni? Föláldozni talán nem, de nagyon kétséges, hogy ezt a romlást meg tudja-e állitani. Minden nagy európai ország ipari termelésének indexe tul van a háboruelőtti vonalon. 

Ha az utolsó békeév termelését százzal jelöljük, akkor a cseh ipar 113, a német 117, a francia 129 s az amerikai 112 százalékát produkálja a béketermelésnek. Csak az angol ipar termelése marad a maga 85 százalékával a béketermelés mögött. 

Ez a győzelem emlékére vert érem másik, szomoru fele!
A bankárok és a nagytőkések országa egyuttal a munkanélküliek országa is s ez a szomoru probléma messzi körben érezteti hatását politikában és gazdaságban egyaránt!

A hanyatló év utolsó óráiban igy visszatekintve e szük európai világ gazdasági életére, bár sokat panaszkodtunk és sokat zsörtölődtünk, állapitsuk meg, hogy bár az idei konjunktura áldásait csak igen kis mértékben élvezhettük, helyzetünk még mindig jobb volt, mint néhány szomszédunké s ha a fölöttünk lakó és sorsunkról döntő erők nem élnének a felhők között s penészes elefántcsonttoronyban, a magyar buza nem maradt volna eladatlan s a mi sorsunk talán mégis csak kedvezőbb és derüsebb lett volna!

<<
<
1
2
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
27.378
Politika:
4.183
Gazdaság:
4.597
Kultúra:
3.840
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.354
Bulvár:
5.022
Kincskereső:
436
Páholy:
64
Blog:
230
Összes kép
37.374
Cikkekhez kapcsolódó képek:
37.010
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
4.183
Fórum témák:
187
Fórum hozzászólások:
847
Cikk hozzászólások:
98