Los Angeles, 1929 január.

Az egyik amerikai filmgyár nemrégiben érdekes ötletet valósított meg. Megnyitotta a jövő sztárjainak iskoláját. Ez azonban nem valami színészképző iskola, ahol filmjátszásra tanítják a reményteljes sztárjelölteket, hanem egészen egyszerű elemi iskola.

A filmgyárakban nagyon sok gyermek van alkalmazásban, hiszen alig van film, amelyben egy vagy több gyermek nem szerepelne. Ezek a gyermekek legtöbbnyire a filmgyárban alkalmazott munkások gyermekei, akik filmszereplésükkel segítenek szüleiknek kenyeret keresni. A törvények azonban arra kötelezik a szülőket, hogy gyermekeiket iskolába járassák és mivel filmezni és iskolába járni nem lehet egyszerre, a gyár úgy oldotta meg a problémát, hogy a studiók közelében felállított egy külön iskolát, ahová azok a gyermekek járnak, akik egyben filmeznek is.

Abban az esetben, ha valamelyik gyermekre szükség van, a rendező áttelefonál az iskolába és a kisfiú, vagy kislány tíz perc mulva már a studióban van. Ugyanebben az iskolában nevelik azokat az apróságokat is, akik bár még nem iskolakötelesek, de már a filmen szerepelnek. Ha valamelyik rendezőnek például egy szőke, másféléves gyermekre van szüksége valamelyik filmhez, akkor néhány perc mulva egy gondozónő társaságában már nem is érkezik a kis sztár és átveszi a reá osztott „szerepet”.

Érdekes, hogy ennek a különös iskolának még egy rendeltetés van, az, hogy azok a gyermekek, akik már kis korukban kezdik a filmezést, megfelelő szakszerű kiképzést nyerjenek, hogy abban az esetben, ha felnőnek és a filmnél maradnak, a filmjátszás és a filmtechnika minden kérdésével tisztában legyenek.

Ezekből a kis gyermekekből lesznek a jövő sztárjai és természetes, hogy annak idején a filmstudiókban, mint azok, akik csak tizenhat, esetleg húszéves korukban látnak először filmgyárat.