Ahol kétmillió autó és tizezer autóbusz szalad éjjel-nappal

1930 | Április

A 600 városból és községből alakitott London óriási forgalmát részben a nagyvasut, a földalatti vasút, a villamosvasut és az autóbuszok, részben pedig egyéb közuti jármüvek, taxik, kocsik, stb. bonyolitják le. A nagyvasut 16 főpályaudvarral és 600 megállóhelyével nemcsak a távolsági, hanem a helyi forgalmat is szolgálja.

Ingyen térkép a jegyváltásnál

London legfontosabb és legkedveltebb közlekedési eszköze a földalatti villamosvasut (Tube). Ugy a közlekedés gyorsaságára, mint pedig a vonatok befogadóképességére és kényelmére nézve messze felülmulja a kontinens hasonló vasutait. Mig például párisi földalatti vasutra csak ittott visz le lift, addig itt egymás mellett három mozgó lépcsőt épitettek minden állomáson, egy halad lefelé s kettő felfelé, vagy forditva és emellett még több felvonó is szolgálja a közönség érdekeit.

Az egyes vasuti kocsikban a kocsi egész területe ülőhelyek elhelyezésére szolgál, amelyek kényelmesek, kartámlákkal birnak s a mögöttük lévő lámpások az ujságolvasást stb. megkönnyitik. A vasuti kocsikban több térkép szolgálja a gyors és könnyü tájékozódást és tesz fölöslegessé minden kérdezősködést.

Ezenkivül a jegyváltásnál a pénztárosoknál ingyen térképek is kaphatók, amelyek a föladalatti villamosvasuti hálózatot feltüntetik. A jegyváltás megkönnyitését szolgálja s forgalmasabb megállókon az a sok automata, amelyek ugyancsak jegykiadásra készültek. Mindegyik automatán azoknak az állomásoknak neveit olvashatjuk, amelyekre a bedobandó pénzösszegért kapott jegy érvényes.

A közlekedés a földalattin azonban nem olcsó.
Két megálló egy pennybe, vagyis 12 fillérbe, három megálló 18 fillérbe, négy megálló 24 fillérbe stb. kerül. Mig a mi földalatti vasutunk és a berlininek nagy része ugynevezett kövezetalatti vasut, addig a londoni: mélyvasut, amennyiben a vonala gyakran 30 méterre van az utszint alatt. Mindegyik vágány részére külön csőalaku alagut épült, innen nyerte a „tube” (tubus) nevet. Földalatti vasutnak Londonban a legkellemetlenebb hátránya, hogy a lépcsőkön és a folyosókon igen nagy a huzat.

A villamos kiszorult a külvárosokba

Villamosvasuti sineket Londonban már csak a külsőbb városrészekben látunk. A kocsik nagyrésze emeletes, a forgalom sürüsége egyes vonalakon óránként 180 kocsi.

A város belsejében, különösen annak középpontján társas közlekedést főként az autóbuszok, vagy ahogy Londonban szokás mondani: a bus-ok, bonyolitják le. Mig Budapesten ezidőszerint kereken 200, Párisban 1500 az autóbuszok száma, addig Londonban közel jár a 10.000-hez. A forgalom sürüsége a városi közlekedés főbb terein óriási, helyenként óránként 280 autóbusz, vagyis percenként 4 autóbusz közlekedik.

A viteldij aránylag kicsi: távolság szerint 1-6 penny, vagyis 12-72 fillér. A kocsik, hogy minél több utast tudjanak befogadni, ugyszólván mind emeletesek.

Az autótaxik az ut közepén várakoznak

Magyarországon ezidőszerint 30.000 gépkocsi közlekedik. Németországban több, mint 900.000, Angliában pedig kereken 2 millió. Ebből a nagy számból jó rész Anglia autóutainak kiindulópontjára, Londonra jut.

Sokban hozzájárulnak a forgalom biztonságához az utközépen elhelyezett gyalogutszigetek, amelyeknek közepén lámpát, az elején és a végén pedig egy-egy kerékvetőt látunk. A várakozó autók és az autótaxik e szigetek közt az uttengelyben helyezkednek el, de nem egymás mellett, hanem egymás mögött. Tagadhatatlan, hogy az utközepes szigetsor közlekedési szempontból előnyös, amennyiben az ut kocsiforgalmát irányonként két részre osztja. Nálunk azonban ilyen szigetsor nem alkalmazható, mert főutaink ugyszólván kivétel nélkül egyuttal a villamosvasuti vágányok elhelyezésére is használtatnak és igy útközepes szigetsor még ott sem jöhet szóba, ahol a vágányok oldalelhelyezést nyertek.

Annak azonban nincs akadálya, hogy a forgalmas utkeresztezéseken a gyalogközlekedés biztonsága érdekében nálunk is alkalmazzunk mentőszigeteket.

A közlekedés sima lebonyolitását Londonban nemcsak a mentőszigetek, hanem más eszközök is szolgálják és pedig elsősorban a tereken lévő sétányok, amelyek fölött a szabad áttekintést sem fák, sem bódék nem akadályozzák. A forgalom ilyen parkozott gyalogut-sziget körül rendesen egyirányu, még akkor is, ha a kocsiut aránylag széles.

A menetirányra vonatkozó figyelmeztetést a londoniak leggyakrabban az uttesten tüntetik fel. És pedig vagy csupán fehér, igen nagy nyilakkal, vagy még rá is irják, hogy „Turn left” (fordulj balra). E jelek feltüntetésére eleinte fehér olajfestéket használtak. Mivel ez a jelzés rövid idő alatt lekopott és igy gyakran kellett azt megujitani, ma ugyszólván kizárólag állandó jelzést alkalmaznak. Még pedig vagy gömbölyü, vagy négyzetalaku, vagy hosszukás aluminiumlemezekből. Az ut felületén látható jelzésen kivül néhol az ut közepén, éjjel is jól szembetünő jelzőoszlopokat alkalmaznak, ugyancsak „Keep left” felhivással.

A forgalmas utakat csupán a sarkok közelében az erre a célra táblák által jelzett utátjárókon szabad keresztezni, ott is csak akkor, ha a rendőr a kocsiuton lévő fehér sávnál a kocsiforgalmat rövid időre megakasztja. Ezenkivül a londoniak a főforgalmi tereken földalatti gyalog aluljárókról is gondoskodnak.