Dtum
Login with Facebookk
1930 | Február

Gróf Klebelsberg Kunó könyve

JÖJJETEK, HARMINCAS ÉVEK!

A háborúból élve maradt, vagy éppen akkor nevelkedett nemzedék bizonyos gyanakvó és vádoló bizalmatlansággal nézi a politikát és a politikusokat. Meggyőződése és vérmérséklete szerint lehet pacifista vagy radikális, lelkében majdnem visszhang nélkül omlanak szét azok a beszédek, amelyeket akár Budapest, akár a külföld hivatalos és nem hivatalos politikai fórumain hall.

 

Találkoztam kortársaimmal a magyar képviselőházban épp úgy, mint a francia kamarában, vagy a német birodalmi gyűlésen; hallgattuk Chamberlain szónoklatát Briandé után vagy Painlevéé előtt; éreztük és elismertük a szónokok egyéni kiválóságát; de alig tudtunk bízni, hinni, remélni a szavak erejében, a hang őszinteségében, a célok nyiltságában, a gesztusok aranyértékében.

 

Az én nemzedékem megítélésében valahogyan devalválódott s még mindig inflációs korát éli a politika, a hazai épp úgy, mint a külföldi, a nacionalista épp úgy, mint a nemzetközi politika, amely a mi hitünkkel szemben nem azzal vesztette el a csatát, hogy háborúba küldött minket és vért, pénzt, életünknek egy virágzó részét vette el tőlünk, hanem azzal, hogy ezt a történelmi cselekedetét nem tudta kellően indokolni, nem tudott számunkra értékes célokat mutatni, nem tudta előttünk megteremteni az áldozatok és eredmények elfogadható arányát.

Bizalmatlansággal hallgatjuk a politikust, amikor beszél, - de mély gyanakvássá mélyül ez a bizalmatlanság, amikor azt látjuk, hogy a politikus tollhoz nyúl s a nekünk szent betüt is fel akarja használni politikai céljainak szolgálatában. Hogyan? - figyeljük és összepillantunk. - Nem elég neki a parlament, a sok hivatalos hely, már az ujságot, a könyvet is birtokába veszi, hogy védje politikáját s talán egyéni győzelmét siettesse? Mit mondhat nekünk, amit ne tudnánk róla, mit mondhat újat, megnyugtatót, mit mondhat olyat, ami elnémítsa háborús örökségünket, a bizalmatlanságot, olyat, ami figyelemre indít, sőt helyeslésre késztet? Talán még sikert is vár, ezen a téren is?

Bevallom, hogy gróf Klebelsberg Kunónak majdnem hétről-hétre írott cikkei, melyeket ŤJöjjetek harmincas évek!ť címmel most újabb kötetbe gyüjtött össze, nagy sikerrel ostromolják ezt a hangulatot s lassan-lassan elhallgatásra kényszerítik. Lapozzuk a kötetet s előbb csak a hangját figyeljük.

 

A mai embernek kialakul e súlyos esztendők megpróbáltatásaiban egy új érzéke, amely valahogyan a bőre egész felületén is, meg az asszociációs idegpályái közt helyezkedik el; arra szolgál az emberismeretnek, vagy inkább emberérzésnek ez a különös eszköze, hogy a hangban megtalálja az érzést, a szavakban a szándékot, a viselkedésben a baráti, vagy ellenséges tendenciát.

 

Az írásnak is van egy le nem írt része, minden könyvben a sorok közt ki nem adott kötetek lappanganak s mikor Klebelsberg Kunó gróf könyvét olvassuk, megüti figyelmünket hangjának melegsége, hite, ereje. Érezzük, hogy hiszi, amit mond; érezzük a küzdelem őszinteségét; megérezzük, hogy... csodálatos!... lélek beszél a politikusból. A politikusból? Ritka fordulat történik itt: egy politikus beszél, aki megtagadja a politikát.

Megtagadja a politikát s elfordul a napi csete-paték tágas harcterétől, a tudás, az alkotás, a művelődés, a haladás nevében hadat üzen a pártéletnek, a pártprogramoknak, s a munka, az alkotás, a magyar és emberi történelem magaslatába emelkedik. Nincs egyetlen problémája a magyar életnek, pedig alig kerül el egyet is, amelyet ne évszázadok távlatából szemlélne, vagy amint ő írja: amelyet ne állítana be Ťa nemzeti történés folyamatábať.

A harmincas esztendők új évtizede előtt állva, érzi történelmi feladatának súlyosságát: kezében a magyar és az emberi történelem nyitott könyvével, tudja, hogy nagyon tekintélyes mértékben néki kell gondoskodnia a harmincas és negyvenes évek magyar lelkének útipoggyászáról, harci felszereléséről, kulturális fegyvertáráról, nagy részben őt terheli a felelősség, milyen lesz az új magyar ember, megállja-e helyét a most dúló és az eljövendő viharokban, teljesíteni tudja-e majd történelmi feladatát győztesen, vagy elbukik-e gyöngeségében? ŤGyakran gyötör a gondolat, - írja - hogy egy végenyészet szélére került ország bízza rám immár nyolc éven át az egyedül megmaradt kincsét: művelődését.

 

A felelősségnek ez a perzselő tudata ösztönöz és hajt arra, hogy művelődési törekvéseink anyagi alapjait lerakjam és hogy tollhoz nyuljak, valahányszor elégtelen az államhatalom és a hivatalos apparátus és csak a nemzet közvetlen meggyőzése vezethet célhoz.ť

 

A katasztrófák nemzetének nevezi a magyart s a magyar históriát ajánlja legalkalmasabb anyagul annak a történetbölcselőnek, aki szemléltető oktatást akarna, adni a politikai katasztrófák különböző nemeiről, - ő maga is egy különös érzékeny lelkü és szuggesztív hangú bölcselője történelmünknek, amelyet borzalmas katasztrófáink szerint oszt korokra s a kutató publicisztika nyilt szemével, a vallomások kitárt szívével, a gyógyszert kereső orvos rendületlen nyugalmával járja végig a lechmezei, a mohi, a mohácsi, a nagymajtényi, a világosi csatateret, majd a trianoni kastély termeit, hogy feltárja e végzetes katasztrófák okait s a jövő fátyolán át keresse Ťa sors mosolyátť.

 

A sors mosolyát, - írja - szép szóval, mert a fátyolán túl vagy ez a mosoly vár ránk, vagy ez utolsó katasztrófa. ŤMég egy nagy politikai ballépés, - mondja - és a végzet kitöröl bennünket az önálló nemzetek sorábólť. A mély érzések ereje hevíti szavait, mikor a sors mosolyát keresi és a tátongó veszélyekre figyelmeztet. ŤTrianoni Magyarország - írja - egy nagy kocsi, amelyben bennülnek Magyarország összes anyái és gyermekei s ennek a kocsinak az útja mélységek és szakadékok fölött vezet; jaj annak a hetyke kocsisnak, aki meggondolatlanul és szilajul belevág a lovak közé és mélységbe dönt asszonyokat és gyerekeket, akik nem akarnak meghalni.ť

 

Ez a hetyke kocsis nemcsak a jelen és a holnap réme; ostora fel-felvillan a történelem régi lapjairól, amelyek ma legaktuálisabb olvasmányainkká váltak s elmult katasztrófák véres romjaiból finom vésővel mintázza elénk alakját Klebelsberg. A jövő ágyvetője és nevelője aggódó érdeklődéssel fordul a multba s kutatja, vizsgálja, a történelem lombikjában elemzi a magyar karaktert, amelyre építenie kell.

 

Cikkeiben szinte faji karakterológiát teremt; megállapítja a magyar lélek helyét kelet és nyugat közt, megméri a faji érzés rendkívüli, szinte ázsiai hőfokát, a nacionalizmus és az asszimilációs erő vegyi arányát, az ősi tulajdonságok és a nyugati hatások keveredési lehetőségeit. Kelet és nyugat közt állva mennyit kell megőriznünk a keletből és mit kell elfogadnunk, sőt elvennünk a nyugatból, hogy megállhassuk helyünket? - kérdi állandóan, amikor őrködni akar ősi értékeken, de amikor új idők új dalaival kell betörnie, Adyt idézve, a Hegyeshalomig rövidült Dévénynél.

 

Kortörténelmi adat s nem hétköznapian érdekes olvasmány ez a kultuszminiszteri küzdelem a kultúráért mindenféle külső és belső kinai falak ellen. Kultúrdiplomáciai missziót kell végeznie a külföldön, hogy megismerjék értékeinket, de itthon is, hogy értékek termelődhessenek. Kint nagyrészt még ismeretlen a magyar kultúra, s itthon vannak, akik sokalják a meglévőt.

 

Néhol irónikus a hangja: ŤEgyik szomorú tünete közéletünknek, hogy bizony elég sok olyan gazdasági tényező, akinek a maga működése terén a többtermelés megvalósítása nem sikerült, e gazdasági balsikereire gyógyírt a szellemi kevesebbtermeléstől vár; ebben a gondolatzavarban egyesek megkísérelték, hogy meghonosítsák a kulturátlanság kultuszátť - a legtöbbször azonban elszántan felelősségrevonó, vádló és támadó.

 

Az adósok és vádlottak padjára ül ebben a történelmi karakterológiában a magyar intelligenciának egy jelentős része, amely többé-kevésbé adós maradt valamivel, főleg tudással és tőkével, mialatt az örök magyar paraszt, Klebelsberg szemüvegén át nézve, Ťa gazdasági harcnak ez a névtelen hőseť vérét és verejtékét hullatja ezer esztendő óta.

 

Ha enyhítő körülmények figyelembevételével, de a vádlottak közé kerül a mindenáron való ellenzékiség is, amely Ťnégyszáz éven át vérébe ment át a nemzetnek és majdnem nemzeti erényszámba mentť, ami érthető egy olyan népnél; amely századokon át Ťaz állandó jogos ellenzékiség hangulatában volt az idegen szellemtől befolyásolt államhatalommal szemben.ť

A multnak ilyen szemléletéből elég határozottan bontakozik ki annak az új-magyarnak a lelki képe, akire Klebelsberg a harmincas évek feladatainak megoldását bízná. Pártokon, napi politikán felül áll s vállalja hittel és bizalommal a történelem egyik legkeservesebb munkájának elvégzését. Tanul, dolgozik, életre és küzdelemre nevelődik ez az új-magyar, akinek jelszava: ŤMegélni a homoksivatagon, megélni a sziklák közt is!ť Hívő ember, aki tudással s főként igazi gyakorlati szaktudással megbirkózik a megélhetés problémáival, a gazdasági kérdésekkel, de ezentul felfelé néz, felfelé tör, mert a reálpolitika fölé emelkedve hisz az élet és a történelem erkölcsi szépségeiben.

 

Ez az új-magyar Szent István, Mátyás király, Széchenyi István, Deák Ferenc, Tisza István lelki rokona s Kossuthtal már inkább csak kulturális kapcsolatokat talál; igazságot szolgáltat minden értéknek, s egyeztetni tudja a történelem és a ma Martinuzziait és Pázmányjait, a Bocskaiakkal és Bethlen Gáborokkal; ezekből az új-magyarokból kerül majd ki az a kiválasztott, aki alkalmas pillanatban megírja a magyar történelem új husvéti cikkét.

Klebelsberg könyve tele van javaslatokkal, tervekkel. E tervek gyakorlati jelentőségén kívül új és megnyugtató az a nyiltság, amellyel céljait feltárja. Nem távoli, nem megközelíthetetlen, nem titokzatos; nyitott dolgozószobája van, mindenki betekinthet s megfigyelheti munkáját, terveit.

 

A napfényes dolgozószobában nemcsak egy forró érdeklődésű és fáradhatatlan vezére a magyar kultúrának dolgozik, tervez és harcol a kultúráért, hanem egy új tipusa is a magyar és az európai politikusnak, az a most születő, modern s egyre jelentősebbé váló politikus, aki felveti a politika és erkölcs kérdését. Könyvében nyiltan tárgyalja ezt az aktuális problémát s az érdekek eszményítésével, az erkölcsi álelvekkel szemben követeli az igazi erkölcsi elvek érvényesülését a politikában.

 

ŤHa a politikus - írja - elvakítva valamely könnyű siker lehetőségétől, erkölcstelen eszközökhöz nyúl, ezzel, ha nem a pillanatnyi sikert, hanem a nagy összefüggéseket nézzük, végzetes károkat okoz nemzetének; amelyet a kétségbeesett eszköz alkalmazásával szolgálni vélt. Még rettenetesebb a helyzet, ha az erkölcstelen eszköz nem sikerhez, hanem balsikerhez vezet.ť Ezeknél a kijelentéseknél már a legteljesebb helyesléssel fordulunk az író felé. Elhalkult bennünk az általános bizalmatlanság, melyet az író politikai személye váltott ki; a sorok között lelket éreztünk meg; az erkölcsi szempontok hangsúlyozásánál pedig felfedeztük az új politikust, aki megkondíthatja majd a boldogabb és tisztább harmincas évek harangját.

<<
<
1
2
3
>
>>
Megosztás:

A cikkhez még nem tartozik egyetlen hozzászólás sem!
Legyen Ön az első! Hozzászólás írásához kattintson ide!


Kapcsolódó cikkek
Cikk-ajánló
Délafrika platinatelepei Délafrika platinatelepei
A hasznosítható ásványok tekintetében Dél-Afrikát mint a meglepetések...
Hogyan történt a fegyverszüneti szerződés aláirása Hogyan történt a fegyverszüneti szerződés aláirása
Egy résztvevő a Német Távirat Irodának a következőképpen irta le a...
A világrekorder Hirschfeld győzött a MAFC atletikai viadalán A világrekorder Hirschfeld győzött a MAFC atletikai viadalán
A BESZKÁRT sporttelepén vasárnap délután rendezte meg a MAFC...
Eckhardt Tibor nyilatkozik a intranzigensek állásfoglalásáról mai politikai helyzetben Eckhardt Tibor nyilatkozik a intranzigensek állásfoglalásáról mai...
-Nem igaz, hogy az egységes párt egysége fölbomlott volna. Erről szó...
Kovács Pál nyerte Bécs város kardvívóbajnokságát Kovács Pál nyerte Bécs város kardvívóbajnokságát
Bécs város kardvívóbajnokságának döntő mérkőzéseit vasárnap a...
Az uj moszkvai rémuralom Az uj moszkvai rémuralom
Moszkva utcáin a hajnali szürkületben irtózatos sebességgel autók...
Kik a riomi hazaárulás per koronatanui Kik a riomi hazaárulás per koronatanui
Szombaton került nyilvánosságra azoknak a dokumentumoknak és...
A német tengerhajózás A német tengerhajózás
Az 1913. év második felének első hónapjaiban még jogosultnak látszott...
A  német Ady-antológia A német Ady-antológia
A Nyugat január 15-i számában Király György kinek munkásságát messzi...
Adatbázis informácikó
Feltöltöttség:
46%
Összes publikáció:
26.214
Politika:
3.984
Gazdaság:
4.399
Kultúra:
3.776
Tudomány-t.:
3.429
Sport:
4.144
Bulvár:
4.659
Kincskereső:
436
Páholy:
53
Blog:
221
Összes kép
37.144
Cikkekhez kapcsolódó képek:
36.780
Privát huszadik század képek:
364
Regisztrált felhasználók:
3.984
Fórum témák:
109
Fórum hozzászólások:
650
Cikk hozzászólások:
98