Az átvilágító eljárással dolgozó anyagvizsgálattal kapcsolatban hamarosan felmerült az a gondolat,hogy az olajfestményeket, nevezetesen régi nagymesterek alkotásait is érdemes volna rendszeres átvilágító Röntgen-vizsgálatnak alávetni.

Ezen vizsgálatoknak megvalósítása nem jár különös technikai nehézséggel, mindössze arról kell gondoskodni, hogy a lámpa és átvilágító ernyő között a nagyobbméretű kép is megfelelő szerkezettel két egymásra merőleges irányban elmozgatható legyen, úgy, hogy annak minden részletét a sugárkúp nyílása elé lehessen hozni.

Ezt legkönnyebben úgy lehet megvalósítani, ha a készüléknek oly elrendezést adunk, hogy a kép és az átvilágító ernyő függőleges helyzetű legyen. Ezenkívül a festmény sík tárgy, melynek számottevő vastagsága nincs, és ez bizonyos kedvező körülményeket von maga után, nevezetesen az átvilágítás nem kíván túlnagy lámpafeszültséget, mert nem kell „kemény” sugarakkal dolgoznunk, sőt a „lágy” sugarak erőteljesebb ellentéteket adnak, mint, a kemények.

Hasonlóképen nem kell tartanunk a másodlagos sugarak zavaró hatásától, ami fölöslegessé teszi a másodlagos sugarak okozta elmosódásokat kiküszöbölő ú. n. Bucky-féle mozgó diafragmák használatát. A fluoreszkáló ernyő mindenkor szorosan a kép elé helyezhető, ami biztosítja a Röntgen-árnyékkép lehető élességét.

Egy másik körülmény, mely ugyancsak a legjobb eredményekkel kecsegtet az olajfestmények Röntgen-vizsgálatakor az, hogy a multban és a jelenben használatos olajfestékek anyagában a legkülönbözőbb atómsúlyú (s így rendszámú) fémek vegyületei vannak képviselve, ami - tekintettel arra, hogy az abszorpció együttható, nagyjából a rendszám negyedik hatványával arányos - a különféle festékek egyenlő vastagságú rétegeinél igen élénk árnyékképellentéteket hoz létre.

Hogy csak a legfontosabb és komoly festők által leginkább használt festékeket és azok anyagát említsük, általában azt vesszük észre, hogy a világosabb festékek anyaga többnyire nagyobb rendszámú elemekből áll (ezeket egyébként nagyrészt ólomfehér hozzákeverésével állítjuk elő, csak kéntartalmú festékekhez, pl. ultramarinhoz kadmiumsárgához alkalmazunk cinkfehéret a későbbi sötétedés veszélyének elkerülése végett).

Viszont a legsötétebb festékek anyaga kis rendszámú elemeket tartalmaz. Ebből rögtön következik, hogy az olajfestmények Röntgen-árnyékképe a fluoreszkáló ernyőn a fényképnegatívokhoz fog némiképen hasonlítani, viszont filmre fotografálva a pozitív kép benyomását kelti.